1848-1849 Iromány • Ministeri jelentés / [s.l.] / [s.n.] / [1848]
10 valamit. — Ezeiftengeri sónak használata azonban törvényszerint a* Száváig terjed,’s mostani leszállított ára a jósághoz képest nincs többé arányban az Erdélyből, 's Marmarosból a’ Száva innenső partjáig áruitatni szokott kősó árával Miből — ha ez. is le nem szállítanék — a csempészetnek, 's azzal öszekötött kutatásoknak gyülöletességei nagy kiterjedést nyerhetnének. 4) Erdély — Istennek hála — hazánkkal egygyc olvadotl De Erdélyben eggy mázsa só ára nem több —mint 3 ft 15 kr melly jótékonyság megtartásához Erdélyi atyánkfiái nagyon buzgóan ragaszkodnak Ha tehát Erdélyen innen a só ára tetemesen nagyobb leszen” még jövendőben is fel keilend az elválasztó kincstári őr vonalt tartani; mi a tökéletes eggyé forrásnak érzékeny csorbája volna. Illy fontos okok szóllanak a só árának leszállítása mellett. * Azonban állásomnál fogva kénytelen vagyok az ellenkező okokat is föl sorolni. 1- or Az ár leszállításnak igen tetemesnek kell lenni, miszerént azt a fontszámra vásárló szegényebb nép csak észre is vehesse, vagy éppen meg érezhesse így például 1 ft 40 kr pengő pénzel kellene a’ só árának mázsánként leszállítatnia, miszerint egy font só 1 kral legyen olcsóbbá, a’ mi a' közállomány jövedelmeit 3 millió pftnál jóval többel kevesitené, még egy polgár család költségeiben ha —egy családot 5. főre, és minden főt l>vfl3 só fogyasztásra számítunk — egész éven át csak 1 ft. 15 kr. vagy is: naponként körülbelül % kr kiilömbséget okozna. 2- or. Nem osztozhatom azon véleményben , hogy a só ár leszállítással a só fogváltás rögtön annyira szaporodhatnék, miszerént a közjővedelmekbeni hiányt a'fogyasztás szaporodása csak nemüleg is fedezne. Ennek eléresere idő kell, kell a köz\agyonosságnak gyarapodása, és kellenek czélszerii javítások a' só árulási rendszerben, mellyeknck behozatalára el nem mulasztana ugyan figyelmemet már eddig is kiterjeszteni, de olly természetüeknck találom azokat, hogy erre isidó, előkészületek, és fokonkénti átalakítás szükségesek. 3- or. Figyelmükbe ajánlom minden esetre a nemzet képviselőinek, hogy ez idő szerént a’ só országos kincstárunk jövedelmeinek nem csak legfőbb, hanem mondhatni egyedül biztos kútforrása. Ez volt Aprilis olta csak nem egyedüli segéd támaszunk, s bár mi áldozat készséggel nyisson is uj kútfőket a' törvényhozás, nyisson bár hitelt akármi feltételek engedélyezése mellett a’ pénziigyministeriumnak , mind ezeknek valósítása időbe kerül, ’s az országiás gépezetének fen akadni, ’s a’ haza megmentésére felajánlott erő feszítésnek késleltetni nem lehet, nem szabad. Ha ekkorig a’ só árának leszállítása sürgettetett, csupán a’ leszállításból! könnyebbség eszméje forgott szem előtt, "s nem egyszerszmind az is, hogy a’ kincstár jövedelmeiben ez által eredendő hiányt mással pótoljuk. Mert a’ kincstár nem a mi kincstárunk volt, arról nekünk nem számoltak, javunkra nem fordították; annak tehát jövedelmeit nem szaporítani, hanem kcvcsebbitésekkel a közterheken enyhíteni volt eddigi Statusphilosophiánk. Most a’dolog megfordítva áll. Jövedelmeink csekélyek, legszükségesebb költségeinket sem fedezik. Lehet egy vagy más direct, vagy indirect adónemet terhesnek, lehet okszerűtlennek ítélnünk, de eltörülnünk vagy megcsonkítanunk csakúgy, ha hiányát mással pótoljuk. Én — ismervén az ország körülményeit — távolról sem merek csak olly adókivetést is indítványozni, minőre a’ só jövedelemnek csorbítatlan hagyása mellett is szükségünk volna, annál kevesebbé merem tehát valamelly létező, biztos jövedelem forrásnak megcsonkítását kívánni, mert sem a'behajtható adó mennyiségről, sem a' javaslandó uj adó nemek eredményének mennyiségéről bizonyost nem tudok, ’s így a’ leszállításból eredendő hiánynak miképp leendő rögtöni kipótolhatását sem indítványozhatom. Julius 11-ei indítványomban azon felszóllítást intéztem a’ nemzet hazafiui érzelmeihez, hogy ha van e’ hazában egy sajgó kebel melly gyógyításra, ’s egy kívánság melly kielégítésre vár, szenvedjen még egy kissé e’ sajgó kebel, 's várjon egy kissé e' ki-
