1848-1849 Iromány • Ministeri jelentés / [s.l.] / [s.n.] / [1848]

kutendó költsön — nem örökös kamat fizetés — hanem évenkénti törlesztés alapjára fektettessék.

Továbbá még szükségesnek tartom azon kötelezettség előleges elvállalását is ki jelenteni, hogy ngy a kamat fizetés, mint a tőke letörlesztése ugyan azon pénz nemben kötelezhető, mellybcn a' költsön vétel történik — Végre még a’ költsön vétel kíséretének sikerére felhatalmazást látok szükségesnek, hogy a’ magyar kincstár öszves jövedelmei véli jótállás általános biztosítéka mellett — a kamat fizetés, és törlesztés bizonyosabb fedezésére — még különös jövedelmi kútfő is kimutathassák s annak az évenkénti fizetés határáig Icköthctésérc, a pénzügyminister felhatalmaztassék.

Mire nézve én, mint legbiztosabb kútfőt, a’ só jövedelmet vagyok bátor kijelölni, olly világos megjegyzéssel azonban, hogy az illy specialis biztosíték lekötéséhez a’ pénzügyministernek csak azon esetben legyen szabad nyúlnia, ha más alapon a’ közszükségeknek megfeleli) pénzügyi munkálat nem volna eszközölhető.

A’ költsönt illetőleg még egy specialis kérdést kell a nemzet képviselőinek elhatározása alá terjesztenem.

A bécsi bank, miként alázatos előterjesztésein első részében emlitém, 12% millió forint költsünnek kamat nélkül bankjegyekben megadására önként, de olly feltétel alatt ajánlkozott, hogy kamatlan papirospénz kibocsátásának jógáról 1866, végéig, mint a’ bank szabadalmának határ idejéig lemondjunk. Illy feltétel alatt az ajánlatot elfogadhatónak teljességgel nem ítélhetem, s ahozi segédkéz nyújtásra nem ajánlkozhatom, de miután hazánk bécsi bankjegyekkel elvan árasztva, s ehez most még ezüstre akár mikor felváltható — 1 és 2. ftos magyar pénz kibocsátása is járuland, annyit nem tagadhatok, hogy még ezeken kívül más ncmii kamatlan pénzjegyeknek is forgalomba tétele — minden esetre nehézséggel jár. Mert lehetetlen föl tenni, hogy ezen külümbféle pénzjegyek a’ forgalomban egészen egyenlő hitellel találkozzanak. Vagy elsőbbséget adand a közönség a’ már megszokott bécsi bankjegyeknek a’ mieink felett, ’s ekkor saját pénzjegyeink fognak becsükben veszteni; vagy meg fordítva, a mi magyar pénzjegyeink találkozandnak nagyobb hitellel, ’s ekkor az ausztriai bankjegyek forgalmi becse, ’s hitele csökkentetik. És itt nem kell felejteni, hogy 30 — 40. millió illyen bankjegy a’ mi hazánkban vagyon forgásban; az ausztriai bankjegy érték csökkenése tehát saját erszényünket is igen keservesen sújtaná. Ezen következménytől, ’s az ausztriai bankjegyek hitelének csökkentésétől — a’ már munkába vett 1. és 2. ftos magyar pénzjegyek kibocsátása miatt — nem tartok; mert hasonló cathegoriáju bécsi bankjegyek igen kevéssé vannak nálunk forgásban, külüinben is ezen 12y2 millió ft. értékig lassanként kibocsátandó pénzjegyeink inkább csak az ezüstpénznek, a’ mindennapi forgalombani szükségét pótolandják, 's az aprólékosabb adásvevésben — kézről kézre forogva — az országban könnyen elosztanak a’ nélkül, hogy nagyobb fizetéseknél egyedüli eszközül gyakran használtatnának. Ez tehát meg győződésem szerént a’ bécsi bankjegyek hitelét nem csonkitandja, sütt azoknak forgalmában is ezüstpénz helyetti pótlékul szolgáland. De másképp áll a’ dolog, ha bármi alapon, 5, 10, 50, 100, 1000. ftos pénzjegyeket fogunk ki bocsátani. Ezek a’ köz forgalomban kétségtelenül vetélytársai lesznek a’ bécsi bankjegyeknek, s azért lehetségesnek tartom, hogy a’ bécsi bank ezen reá nézve minden esetre kedvetlen versenynek kikerülése végett, kölcsönzési ajánlatának föltételeit alább hangolni talán kész leszen.

Kérdem tehát, váljon más föltételek alatt, — például hogy addig 5. ftos, ’s 5. ftosnál nagyobb kamatlan pénzjegyeket ki ne bocsássunk, mig a’ bécsi bank által ne talán meg ajánlandó kölcsönt visza fizetjük, — szabad leend e’ a’ pénzügy ininisteriumnak — nem ezüst és arany — hanem bank valuta alapján illy kölcsönt a* bécsi banktol elfogadnia?

Ha ezt a nemzet képviselői tanácsosnak nem látnák, vagy tanácsosnak lássák bár, de sem ez, sem inás költsön eszközölhető nem volna, ezen esetre alig látok a’ nyitandó hitel használatára más módot, mint elólcgezési pénzjegyeknek (anticipations Scheine) kibocsátását