Végszavai a' somogyi követeknek az 1843/4-iki országgyülés fölött. / Pesten / Landerer és Heckenast sajátja / 1845
6 takokban omlott vére!, elraboltatott vagyona!; — mert a’ felbomlott társasági viszonyok közt szabadon kitörő féketlen elemek a’ régi stalushatalmak romjain böszulten diihöngtenek, lábbal tiporva mindent, a’miszent, — és a’ már mindent feláldozott, önmagát megtagadott aristocratiának árnyékát, maradékát is üldözték, — és az, gyávaságának érdemlett büntetéséül, elenyészett! — Másik a' Lengyel, inellv az elnyomó despotia ellen hazafiúi magasztos érzettel küzdött, — küzdött lassú türelemmel, küzdött hős kebellel — de egyszersmind százados előjogaihoz féltékenyen ragaszkodva, kiváltságos érdekeit a’ nép érdekével kiegyenlíteni nem akarta , és igy magában nem eléggé erős, népével érdekben megosztva, miután keserves harczokban önté vérét hazája függetlenségéért, — most számkivetve méltatlan sorsban siratja annak enyésztél; — ’s e' két aristocratiának sorsán tanulánk mi, — hogy egyiket se kövessük, ne zuzzuk porrá a’ régi inslitutiokat, ne törüljük el egy penna-vonással az arístocratiát, de ne is késsünk azokat kor szerint javitni, az aristocratia érdekeit az általános érdekbe beleolvasztani, és igy alkotmányunkat idő ’s körülmények szerint addig s úgy tágitni, a’meddig ’s a’ mint azt annak erősítése kívánja , ’s e’ részben ismét előttünk állott egy harmadik aristocratiának példája: az Angolé, melly soha sem űzte theoreticus tervek szerint a‘ szobai tudákossággal kidolgozott szabadság formáit, de idő- ’s körülményekhez képest fejté ki minden régi institution, sőt fejtegeti azokat naponta még most is folyvást, soha sem mondván ki a’non plus ultrát, — de soha sem is eresztvén ki kezei közül a’ reformok vezető fonalát. Ezeknél fogva mi a’ reformnak , mint a' törvényes békés reformnak emberei foglalónk el székeinket , mellyekre a’ tekintetes Karok és Rendek kegyessége ültetett, ’s ezen oskolának nem szenvedélyből, exaltatióból, enthusiasmusból leltünk emberei, de hideg, józan számolás után; — mert önérdekeink, mert az aristocratia érdekei, mert nemzeti alkotmányunk fentartása, mert az igazság kívánják azt; mert az illyen
