Jelentése Komárom vármegye 1839/40 évi országgyülési követeinek / Komáromban / Weinmüller Franciska cs. kir. szabadalmas Könyvnyomtató-Intézetében / [1840]

El nem ismerik a’ Karok és Rendek hogy az eddi* gi törvények homályosak, de ha úgy lenne is, a’ serelem még is kétségtelen, mert olly törvény mellett, melly a’ tettnek velkes voltára nézve is homályos, büntetni nem szabad, és miután a’ Fö Rendek elvei a’ felírásnak nem csak alapját, hanem érdemeit is lényegesen tárgyazzák, es ha a’ felírás bár melly részben is azok szerint módosítatnék, akkor nem csak alapja változnék, hanem az egész sarkából kivolna forgatva, hogy pedig a’ két tábla külön nézetei közös felírással felterjesztessenek, ez szinte czélra nem vezetne, de következéseire nézve is veszedelmes lenne, mert a’ törvényhozási jus, melly a’ Nemzet és Fejedelem között egyenlően van felosztva , és kölcsönös egyezkedéssel határoz, pusztán bíráskodássá válnék — sarkából kivolna forgatva, az 1Ó42. és i58o. esztendöbeli felhozott példák igen csekély tehintetüek, és épen nem következhetek — ahoz nem is járulnak.

Ez időközben érkezvén f. e. Martius 24-én K. Királyi leírat, erre a’ Karok és Rendek a’ Fö Rendeknek kinyilatkoztatták, hogy az a’ szólás szabadságán ejtett sérelmeket és aggodalmat meg nem szünteti , azért az előbbi felíráshoz egy ragasztékot készítettek, mellvben Ő Felségének kijelentendő lelt volna, hogy a’ Királyi leírat csak egy részét érinti az elszámlált sérelmeknek, de orvoslást azokra nézve sem nyújt, az aggodalmat meg nem szünteti, — mert épen az okozta a’ sérelmet, hogy a’ szóllás szabadságának korlátáit meghatározó törvények rendeleté az említett esetekben a’ Kormány által meg nem tartatott, a’ haza polgári törvényben nem ala

22