Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]
16. országos ülés
to Május 22-cn tartott folytatása Így légyen: Articulo 2-o anni 1791 id exigente, ut pro majori SS. el 00. magni nostri Trcinssil-vania' Principatus constitutionum suarum securitate, ac firmitate , et Irxo benignarum etc.;— a’ conclusiat pétiig szintúgy módosítani kellene e’ szelént: Nos itaque pneinsertum sacrum Diploma, omniaque, et singula, — és igy a’ nos itaijue Után ezen szavak: praedictis universorum SS. et 00. magni nostri Transsilvaráce Principatus, Partiumque Hungáriáé eidem adnexarum desideriis,pro benigna animi nostri propensione, ipsisque benigne gratificandi voluntate clementer annuentes, — mint már a’ fennebhi módositásliaz képest a’ priemissáv'al egybe nem függök , merőben kimaradandók ; ez által az is megnyerődnek, hogy az 1791-ben a’ 2-dik szám alatt inarticulált Kötéslevélnek conclusiojabeli incorporatorum szó helyett írt annexarum kimaradna ; — véleményem szerént csakugyan azon különbféle nomenclatiók, miszerént a’ Részek most annexa, majd incorporata, majd reincorporata, megint applicata, máskor reapplicata, néha subjecta nevezetekkel fordulnak elé az actákban, azon kötelet, melyei Erdélyhez vannak kapcsolva, sem nem erősitik, sem nem gyengítik. Vali még a’ Kötéslevél’ 5-ik pontjában annyi különbség, bogy az 1791-ben inarliculáltatolt Kötéslevélben így vagyon: Consiliariorum Transsilvanorum , — a’ mostaniban pedig: Consiliariorum l'ranssilvanice; mely különbségre nezve en, minthogy az utolsó kitételt alkotványszerübbnek hiszem lenni, mint az elsőt: annálfogva mint oly kitételt, mely 1791-ben penna’ hibájából eshetett, most pedig azon hiba hclyrebozatolt, úgy amint írva van meghagyom. — A' két elsőbbem észrevételeimre nézve pedig a’ Felséget a’ Felírásban arra alázatosan megkérendőnek tartom , hogy a’ már feljebb jovallotl módosítások szerént elébb megigazittatván a’Kötéslevelet magában foglaló Hitlevél, csak azután inarticuláltassék ; — a’ Kötéslevélnek magának jövendőbeli kiadása módjára nézve pedig a’ Jegyzőkönyvben határozatot kivánok tétetni az aránt, hogy ennekutánna az 1791-li 2-ik törvényezikkely’ szavait követőleg, a’ Kötéslevélnek mindenkor a’ bit letétele előtti kikérése és megnézése aránti jógok a’ KK.nak, és RR.nek fejeztessékki, — azl792-li példán, miszerént 1792-ben is a’bit’ letétele’ alkalmatosságával adatott ki a’ Köléslevél, azért nem lehetvén építeni, minthogy akkor — amint fennebb is érdekeltem — még a’ 2-ik törvényezikkely, minek következésében a’ Kötéslevélnek a hit’ letétele előtt ki kell adatni, inarticulálva nem volt; — mely törvény, ha az 1791-en projectált 3-ik és 4-ik törvényczikkelyel egybevettetik: kitűnik, bogy a Leopoldali Küléslevélnek Diplomába foglalása, és kiadása a’Magyar Országi inaugurate Diploma helyett surrogáltatott, — annak kiadása pedig ott mindenkor a koronázás előtt történik meg; — kívannya továbbá az előre való kiadási a keltések’ természete, miszerént valahányszor valamely kötés megujittatik : azt mindannyiszor az illetőknek előre látni kell, — a’ bizonyosság, tudás, és abból kiíolyó költsönös megegyezés lévén a’ kötések’ legelső feltétele, — a’ jelen eset is bébizonyitotta annak szükségesvoltát, minthogy bár mely afüdalio is tétetett: mégis a’ 14,-ik pont-ból ezen szók: ab onmi tributo, kimaradván, ez áltál a felség mintegy compromittáltatott; — nincs miért tartani attól, mintha az elöleges közlése a’ Kötéslevélnek annak változtatására nyitna utat, mivel tudjuk azt, hogy a Köléslevél törvénybe lévén igtatva, a’ csupán csak törvényhozás’ utján változtathatik meg. Napi renden lévén a’ hivségi Ilit letételéről az ítélő Mester állal készített , és köziratra kiadatott oklevélnek is vi’sgálatja , ( lérem az C'Ji-li Hitit te-
