Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez / N. Szebenben [Nagyszeben] / Nyomtattatott Filtsch Sámuel Könyv Nyomó Intézetében / 1837-[1838]

28. országos ülés

230

r

Jegyzőkönyvi

112-ikSzáin.

Junius’ 14-ón tartott

IIUSZONNYOLCZADIK ORSZÁCOS ÜLÉSHEZ

Elnök : Ezen kegyes bízodalomért, melyet a* TT. KK. ésRR-k irántam kinyilatkoztatni méltóztattak, és a’ melyet voltaképpen méltányolni tudok, hálás köszönetemet szóval kifejezni elégtelen vagyok, hanem buzgó háládatosságomnak belső érzete tiszta, telyes, és változhatallan (élyen, élyen, élyen).

B. Jo’sika János (K. Hivatalos). Hálára köteleztek le engem is a’ TT. KK. és RR-k, mert szebb Hazafi jutalmat nem esmerek, mint a’ Haza’ bizodalmának megnyerését. Mindenki örvendhet ennek, mennyivel inkább nem azok, a’ kikről némelyek azt hírlelni kívánhatták, mintha a’ Haza’bizodalmát elvesztették volna. Őszintén megvallom TT. KK. és RR! hogy részemről azt soha se hittem, nem hittem pedig azért; mert lelkiesmeretesen megvoltam győzettetve abban, hogy soha semis érdemlettem — nem hittem azért; mert megvoltam győződve benne, hogy szeretett Hazám egy fiát is méltatlan ily súlyoson nem büntetheti. Minden Hazafinak legszentebb kötelessége, minden erejét, tehetségét, sőt életét is a’ Király’, ’s Haza’ szolgálatának szentelni: igyekeztem telyesileni én is ezt 40. évek’ eltölte alatt, — hogy felelhettem meg az alatt kötelességemnek, — annak bírája magam nem lehetek; de a’ Haza’ színe előtt állok, innepélyesen meghívok, bátron felszólítok akárkit is, és minden egyenes lelkű Hazafi-polgártársamat, a’ki az indulatoktól távul a’ személyességet levetkezve, és a’ mi minden lelkes, egyenes bírónak kötelessége, a’ ki az én helyezetembe magát által tenni kívánja, — miuden ilyen részrehajlás nélkül való Hazafi polgártársamat bátron, és örömmel bírámnak elfogadom (helyes, élyen!)

Vagyon TT. KK. és RR! minden Hazafinak egy más ehez hasonló szent kötelessége még, a’ mely vélekedésem szerént abból áll, hogy ha lelki, és testi erejét lankadni tapasztalja, ’s annálfogva környülménnyeit meggyőződése szerént olyanoknak látja, hogy egy terhes Hivatalnak úgy, a’ mint illik meg nem lelelhet, azt el ne titkolja, őszintén fedezze fel. Telyesitettem 1T. KK. és RR! ezt is, minekutanna egy kínos nyaralja megkörnyékezett, ’s végre orvosaim’ bizonyítása szerent, meg látásom’ elvesztésével is fenyegetett; mind ezen környülmennyeimet boldogult áldott emlékezetű akkori Felséges Uralkodom’ lábai eleibe terjeszteni el nem mulattam, s Hivatalomtól való felóldoztatásomat esedeztem. Soha eléggé meg nem halálható kegyelme Felséges megelégedésének ki jelelésével tovább is szolgalatjában megtartani kívánt. Telyesitettem, ’s ugyan ki is ne tette volna azt —a legkegyelmesebb Uralkodónak, a’legkegyesebb atyának parancsalatjat, a’jövendőnek jobb reménnyé alatt; de látván hogy környűlménnyeim jobbra nem fordullak: esedezesemet ismételni, alázatos kérésemet újítani kéntelen voltam,és ez előtt három évekkel azt megisnyer-