Alázatos Jelentése Az Ország Gyülési Követeknek, az Ország Gyülésének végső szakaszáról, és annak bérekesztéséről. / [s.l.] / [s.n.] / [1836]
3o — 9 Azon polgári szent kötelesség, mellyel hazánk közjavát előmozdítani tartozunk , nyújt nekünk ösztönt és bátorságot, hogy a' T. Rendeket figyel, meztessük azon súlyos veszélyekre, mellyek a' Szabad Királyi Varosok igazságtalan elnyomásának szomorú következései lehetnek. Nem czelnnk vis^álgatni, mennyiben vettek légyen részt a’ Királyi Várasok régiebb Törvényeink alkotásában, de annyi csak ugyan történetileg bizonyos: hogy a’ hajdan kornak véres háborgásai között a’ népes városok polgári fnnfnccrío-,n na»v vala — és az is bizonyos: hogy Törvényeink az Ország fontossága nagy vala Gyűlésére meghívott városoknak nem csak ölési, hanem szavazási just is adtanak — minő arányban állott azomban ezen jus más törvényhatóságok szavazatához — azt bizonyosan elhatározni azért nem lehet, mert a’ Képviselői rendszernek tellyes kifejlődése nálunk is a' késsőbbi kornak volt szüleménye, — sött a’ Magyar törvényhozás még ezen századnak elején is nem az egyes szavazatok megszámitása által, hanem egynéhány szollónak előadását követő felkiáltással hozott végzéseket. — De ha mellőzzük is a' múlt századok gyakorlatának említését , annyit minden esetre tallyes meggyőződésünkből elmerünk mondani: hogy a’ Királyi Városoknak mostani állása, és azon gyakorlat, melly szerint minden szabad Királyi Városoknak öszve hangzó kijelentései ‘együtt véve is csak egy szavazatban számíttatnak, sem Törvényeink értelmével, sem az igazsággal, sem Hazánk köz érdekével meg nem egyez, sött még a‘ Képviselői rendszernek tiszta fogalmával is ellenkezik az: hogy 48 törvényhatóság mellyeknek mindenike különös Képviselőt küld az Ország Gyűlésére, csak akkor bírjon szavazattal a' Törvények alkotása felett, ha valamennyi egy véleményben egyez meg, ha pedig néhánynak külön vált érdekei a’ vélemény egyesithetését lehetetlenné teszik, akkor valamennyi meglégyen fosztva szavazati jussától. Fájdalmasan érezték már ezen állásnak méltatlanságát a' Királyi Városok küldöttjei a' most lefolyt Ország Gyűlésen; ‘s gyakran keserűséggel párosult érzékeny kifakadásaik tanúi voltak azon kedvetlen érzésnek , mellyet erántnnk táplálnak kebleikben. Ha pedig ezen feszült álláson a' jövő törvényhozásnak gondos előre látása nem segít, végső szakadás lesz a' kedvetlen küzdések szüleménye , ’s akkor az a’ náp osztály, melly mint a Nemzeti szorgalomnak, kereshet««**«>t* és művészetnek Képviselője, folyvást nevekedő száma, és köz értelmessége által naponként fontossabb lesz a' polgári társaságban, az a’ nép osztály, mellynek a’ Törvény megadott minden polgári jusokat, de jussainak legneme sebb részét önkényes gyakorlatunk annyira megrontotta: hogy Orszá Gyűlési küldöttjei már nem is annyira törvényhozók, mint inkább csa tanuji a Törvények alkotásának, — azon nép osztály, mellyet mi i közös érdeknek, és közös szabadságnak szorosabb kapcsaival magánt hoz vonni elmulasztánk, könnyen a’ Kormánynak eszközévé válhat, Nemzeti ön állásunk fen maradását is veszélyeztetheti. Századunkban nem szükebbre szorítani, hanem inkább szélesitfe ni kell a Képviselői rendszernek alapját, mert csak ott erős a polgár szabadság, hol minden polgár védi azt, mint ön tulajdonát, ha téhá ön állásunk függetlenségét és szabadságunkat erősnek s állandónak óhajt juk, ne kívánjunk kizárólag csak ön magunk szabadok lenni — adju; mega Királyi Városoknak törvényhozásunkban a/t a' fontosságot, melh őket a polgári társaságban állásuknál ’s köz értelmességüknél lógva il J®4*’ ®nSedjünk nékik a’ Megyék szavazatihoz illő, és igazságos arány ban független, és elhatározó szavazatot, — s illy módon irtsál ki kebleikből a’ keserű bizodalmatlanságnak és boszszus gyülölségnel
