Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)

1811-1812 / 63. ülés

I portékává vált, felvenni nem lehet, nem lévén tehát mértéke a’ kárnak mi módon leendő felosztásában; vi­lágos a’ harmadikra a’ felelet, hogy azt kelletik tehát tselekedni, a’ mit a' Felség a’ Státus obligatiójival tett, az az : addig , még bizonyos mér­ték lészen, az egész dolgot ebben az állapotban kell feltartani, a*mely­ben ez úttal van,— nem kívánt vol­na ugyan tovább menni ez úttal e- zen tárgyban — a’ minthogy tovább­ra-is tartja a’ Correlátiók eránt va­ló vélekedésének kiadá-át, azt mind, azon által kéntelen kijelenteni, hogy ezen állítás: ,,prout quis sí obiigat ita *furi stare debet :”ezen alkalmatosság­gal meg nem áll, mert itten nem tekinti magát mint Bírót, a’ kinek erre tekinteni kell, hanem mint Tör­vényhozót, a’ kinek az a’ köteles­sége , hogy ezen köz tsapásban azt találja-fel, mi légyen az, a' mire valaki magát kötelezte ? és a’ Bíró­nak sinór mértéket nyújtson ezen állításnak igazságos alkalmaztatá­sára. Felelt erre hevenyében Abaúj Vármegyének Követje, azt állítván: hogy a’ Törvényhozó test a’ legel­ső Bíró, és ennek az a' szent köte­lessége, hogy igaz Törvényi hozzon, melly szerént a’ Bírák igazságosan Ítélhessenek, és azon Törvényes i- gazságot-is: „prout quis se obligat ’’ ha más akadály nem jön közbe, fel­tártra. Árva Vármegyének Követje szoros Utasításához ragaszkodván , de azon felül belső meggyőződésé­ből-is reá nem állhat, hogy a’ hi­telezett summák ipn-dik Esztendő 15-dik Mártiussa előtt leszállhassa­nak, e’ következendő okokra nézve: i-ször mert a’ köz igazsággal meg nem egyeztetheti; 2-szor mert e- zen lépést a’ köz boldogság, a’ tár­saság­348 Ü L É S. bilis, nec justa monela jam in mer1 cem transformata adoptari valet- quo stante suapte se offerre tertiae quaestionis resolutionem; id nem­pe hac in parte suscipi oportere, quod Sua Majestas relate ad Status obligationes sanxerat, id est, donec fixa mensura praeito erit , rem in praesenti situ sustinendam ésse; his adjecit, nolle se in merito correla­tionum nunc ulterius progredi, id­circo reservare facilitatem, Opinio­nem suam eatenus alia occasione depromendi, interea tamen silen­tio praetermittere non posse, quod sensu suo assertum illud ..prout quis se obligat, ita Juri stare debet ” in his circumstantiis obtinere nequeat, non enim hic se considerare qua Judi­cem , cui ead. m propositio pro cy- nosura deservire deberet, sed qua Legislatorem , ea aclstriclum obli­gatione, ut in hac communi strage determinet, quid sit id, quod unus alteri obligavit, et Judicio ealenus positivam praescribat normam. Ad haec Comitatus Abaujvarien- sis Nuncius reposuit, corpus legi-- lativum esse primum Judicem, huic- que incumbere talem rogare Le­gem , juxta quam Judicia observata etiam, ni impedimentum quodpiam obstet, regula aequitatis ..proutquis se obligat," justitiam administrare va­leant. Comitatus Arvensis Nuncius declarabat, se consideratis tam In­structionis suae tenoribus, quam et propria convictione assentiri nequi­re , ut ante 15-mam Martii Anni I8ir. obligatae Summae devolven­tur, et quidem his e motivis : 1.) quia cum distributive justitia com­poni non potest; 2.) quia passum hunc salus publica, et socialis ne­xus

Next

/
Oldalképek
Tartalom