Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 52. ülés
I 5a. Ü L E S. A’ M. Elól-Ülő szoros kötelességének tartván egy némelly állításokra felelni, e’képen szólott: ineg nem egyezhet abban, hogy a’ segedelem adásnak tsupán háború üdéjében legyen helye, a’ mint többek állítják, mind azért: mert ha az elmúlt Ország Gyűlésekre viszsza te- ként, számtalan példát mutathat, a' hol az Ország subsidiumokat a- dotta’ nélkül, hogy háború lett volna, mind pedig azért : hogy minden Hazafinak kötelessége a’ Hazát szükségben segítteni , már pedig súlyosabb az állapot többnyire háború után , mind annak kezdetén, nagyobb-is tehát a’ szükség; nem láthatja ugyan azért által, miért kellene tsak háború üdéjén segedelmei adói, — hallja némdlyektől azt mondatni, hogy addig nem ígérhetnek segedelmet, még feleletet nem nye.nekCommittenseiktol—ezt valamint semmi Diaetából meg nem bizonyíthatja valaki, úgy más részről ellenkezne a’ jó renddel * és szomorú volna az Ország Gyűléseinek dolga, ha a’ tanátskozás e’miatt há* tráltatna, de még szomorúbb a’ szegény népre nézve; mert nagyobb teher háiomlana reája. — Azt sem fogadhatja-el részéről, hogy a* se* gedelem adásra köz megegyezésnek kelletik lenni, és a' nélkül ajánlás nem tétethetik, mert ha ezt illy szóró^ értelemben kellene venni. a’ lenne a’ következése, hogy soha segedelem nem adattathatna, mivel mindenkor találtatna ollyan, a’ ki ellent mondana ; de meg nem egyezne ez Constitutiónkkal - is; a’ köz megegyezé-t olly értelemben kell venni, hogy a’többség által elhatározott segedelem, érdekli az egé-z Országot, ’s abból senki magát ki nem vonhatja. — Hallotta emlegetni azt - is, mintha Inconsequentiával vá663 Ad allatas hac serie varias reflexiones 111. Personalis »uas vicis- sim observationes adducere, muneris sui esse ratus: contrariam imprimis manifestabat opinionem circa assertum illud, quod subsidium tempore saltem belli sit offerendum; manifestum suae sententiae praebere argumentum plurima praecedentium Comitiorum exempla ; aequanimis cujusque Patriae Civis strictam esse obligationem laboranti Patriae succurrere; passim vero majorem fore calamitatem post bellum, quam illo inchoante; quis itaque negabit, bello etiam transacto subsidia ferri posse? — Es-e nonnullos, qui quaestionem de offerendis subddiis u-que adventum novai uni Instructionum se ingredi haud posse dicunt; at vero nullius id Diaetae exemplo doceri, ut ex defectu Instructionum unius aut alterius, publici-, tractatibus mora injecta fuisset: repugnaret id non modo recto ordini,sed majus etiam contribuenti plebi causaret onus. — Nec dissensu nonnullorum velut alioui 7 4 praetendunt, credit commune de subsidiis conclusum impediri debere; sic namque subsidium nunquam offerretur, quum nunquam e-setde- futurus, qui illi contradicat; communem certe consensum, Legibus nostris pro pluralitatis sensu summi, hunc ubique concludere , huic se neminem subducere posse. — Immerito etiam credit inconsequentiae argui eos , qui promptitudinem ad subsidia ferenda manifestarunt; de necessitate enim gravitate, ac proinde legali subsidiorum casu convicti, utut illa appromittant, declarant tamen ea, quae desiderantur, se ex adductis in Repraesentatione ra* tionibus resolvere non posse ; sic- que et suis inhaerent principiis, et majo-
