Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 1. ülés
14 I. Ú L E S. az Ország Renrleit, meszsze kiható elmédnek , és buzgó szivednek e- gész indulatjával arra serkenget- ted : hogy öszve vetvén erejeket, a’ Köz bátorság oltalmazásának serényebb, és sikeresebb módjaitha- tároznák-el. A’ legkésőbbi üdék sem fogják eltörülhetni háládatos szíveinkből emlékezetét ama’ szeretettel tel- lyes Nagy-Lelküségednek, melly- nek nyilván való bizonyságát adtad, a’ midőn az 1805-ik Esztendőbéli Ország Gyűlésében a’ vé- rengezö hadnak kiújúlásával, Felséges Királyunk ~ Édes Hazánk - és Nemzetünk ditsoségének oltalmazására önnön személyedet, mint Árpádnak érdemes maradéka, az ellenség dühös fegyvere ellen minden tartalék nélkül ajánlottad. Örökös emlékezetben lésznek előttünk a’ Te terhes, és fáradhatatlan munkálkodásid, a’ mellyeket az 1807-ik Esztendőben tartatott Ország Gyűlésén végbe vittel, tsak hogy a’Hadak által megerőtlenített Hazánk a’ maga épségébe viszsza térhessen, és annak olly állandó oltalom szereztessék, a’ mellynek védelme alatt Országunk virágzása örökké feltartassék. Tudva van mindeneknél:hogy a’ Királyi Szék Méltóságának , és Hazánk sarkalatos Törvényeinek védelmére, a’ Te vezérlésed, a’ Te igazgatásod, és a’ Tebölts Kormányozásod által határoztatott-meg a’ múlt I8c8-ik Esztendőbéli Ország G3 ülésén a’Magyar Nemesség felkelésének jobb módja, ekkor újítta- tott-meg a’ MagyarNemzetnek tsak nem már elavult törvényes szokása , hogy magát a’ fegyver viselésre az esztendöbéli gyakorlás által annál alkalmatosabbá tehesse; — A’ magát elől adható háborúknak „ szükI802. Conventu Status, et Ordines ad modum conferendarum virium publicarum, et ad prompta securitatis publicae tuendae media statuenda excitaveris. Grata mente recolimus nulla temporis vetustate in cordibus nostris obliterandum Martium illum Glöriae, et Amoris Aestum, quo in Comitiis Anno 1805. celebratis, recrudescente exitiali Bello Te, Regis Nostri, Patriae, et Gentis gloriam non deserturum, Pectus Caputque Tuum hosti objecturum, Dignum Arpudi Sangvis! spopondisti. Haerent adhuc, fixaque manebunt semper in animis nostris illa Tua gravissimi Operis, multique Certaminis studia, quae in Comitiis Anni I807. non solum ad reparandas internas Status publici vires tristi Bellorum contextu fatiscentes , verum etiam ad eam rebus Patriae firmitatem procurandam, ut hae in aevum salvae, florentesque conserventur, impendisti. Neminem latet, Te Duce, Te Rectore, Te Auspice in novissimis Comitiis Anno 1308- celebratis, normam et rationem pro tuenda Digni- tateThroni, avitaque Constitutionis defensione insurgendi, melius ae unquam antea definitum ! veterem lustrandae, ac in armis exercendae Nobilitatis morem revectum, pro tegendis Belli necessitatibus Tyronum militarium subsidia decreta, ad Juventutem Patriam arte et scientiis militaribus excolendam eximium Ludoviceae Academiae Institutum conditum, et huic non immo-
