Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 79. ülés
1152 79* ÜLÉS. dákoknak és jó rendnek viszsza állítására; — azt állítja továbbá ugyan az Országos Deputátió, hogy ezen kívánsága Zágráb Várossának nem lehet tárgya az Országos * Gyűlésnek: de ez meg nem áll, a’ mennyiben bizonyos, hogy mind azon e- setek, a’ mellyek már a’ Törvények útmutatása szerént valaha az Ország Gyűlése tárgyai valának , most-is lehetnek; hogy pedig e’hez hasonlók a’ Diaetákon felvétettek, megbizonyítani igen könnyűi de azon felül tagadni sem lehet, hogy a’ Diaéta szinte úgy helye a’ sérelmek orvoslásának, valamint a’ Törvények hozásának, eltöröltetésének , é-> magyarázatának. — különösen az 1791-diki 14-dik Tzikkely megengedi, hogy a’ FŐ Kormányszékek Individiumai ellen, ha a’ Törvények ellen tselekszenek, minden magányos Hazánkfia panaszolkodhatik a’ Diaeta előtt: ha e’ lehet a’ Diae- ták objectuma, miért nem egy Ju- risdictiónak panaszsza? — Ezen o- kokból kérte a’ SS. és HR., hogy ezen méltó sérelmét Várossának meg. hallgatván, azt O Felsége elejébe terjeszszék, ne hogy ezentúl-is a> Város meghallgatása nélkül Com. missiókkal, annak Kassája pedig illy nagy költséggel terheltessék, a’ mellett pedig fő jussaiban, és privilégiumaiban e'képpen sértessék. A’ M. Personális mind azért, merta’ Commissiónak tzélja, és vége nem tudatikannak rendeszerént, mind azért: mert sokszor a' környül- álások megkívánják, hogy Királyi CommiS'áriusok kiküldessenek, minek előtte a’ felek, a’ kik a’ panasz ellenében könnyen dolgozhatnának és a’ legnagyobb ’s világosabb igazságot meghomályosíthatnak, vagy éppen elfordíthatnak tiltott módokkal, kihallgattassanak; mind végtére eandem, cassamque ejusdem tantarum expensarum onere levandam . sicque Privilegia sua sarta tectaque conservanda, sua quoque intercessione cooperentur. At vero 111. Personalis tum ideo, quod ipsum Commissionis meritum non satis constet, sed persaepe etiam circumstantiae id exigant, ut Commissiones, prius quam partibus tempus suppetat, evidentes non raro veritates obscurandi, exmittantur; quum denique, quod Commissione illa necdum terminata, nec Resolutione Suae Majestatis subsequuta , ipsa querelae realitás non satis constet, credebat ab hoc postulato praescio-
