Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)

1807 / 5. ülés

45 Sessio V. Alkotmányunkat fenntarthassuk. Mi ezen épületet helyre-állítani ♦ és megerossíteni igyekezünk. E’ vé gre szükséges, hogy olly esz­közökről gondoskodgyunk , a’ mellyek által ezt véghez-vihessük. Szükséges erre, hogy minden a- kadályokat eltávoztassunk, és a* uúk erre szükségesek, előre elké­szítsük. Mi kötelességünknek eleget-tettünk. A’Fő-Rendek sem mondgyák azt, hogy velünk meg-1 nem-egyeznek, egyedül a’ mód , és idő iránt van külömbség közöt­tünk. Ez mindazonáltal érdekli a* Dolognak Velejét-is, és a’mód ’s idő elronttya sokszor a’ Valóságot-is. Sok-is már az idő, a’ mellyet az Ország-Gyülésénn eltőltöttünk, és a' meddig a' Fő-Rendek’ Táblájá­hoz küldött Írást készítettük. A- zon írástól tehát már nehezen állhatunk-el. Több-is lenne en­nek a’ következése. Fennmarad­na mindenkor az a’ kérdés: mi- tsoda az, a mi a’ Királyi Előadá­sokkal a‘ mi Kívánságaink közzül olly szorossan vagyon egybekap- tsolva, hogy attól el nem lehet szakasztani ? Előre Szükség azt meghatározni, mik légyenek azok a’ mi Kéréseink közzül, a’ miket a’ Királyi Előadásoktól külön le­het gondolóra venni. A’ Fő-Ren­dek' Izenetéből úgy tettszik-ki , hogy azon írás, a’ melly a’ SS. és Rendek által a’ Fő-Rendek’ Táblájához küldettetett, még vég­sőképpen általok meg-sem-visgál- tatott. Nem lehet tehát állítani, hogy azzal meg-nem-elégednek. Azonn kell iparkodnunk , hogy mind a’ két Tábla megegyezvén, a' mit ajánlani fog O Felségének, azt jó szívvel-is adgya. Azon írás­ban , melly a’ SS. es Rendek’ ne­vében a’ Fő-Rendek’ Táblájához ál tál küldetett, annak tagjai köz- ziíl-is már sokan megegyeztek. Mivel többen vágynak a’ Fő-Is­pan­ut avitam Patriae nostrae Consti­tutionem ultro quoque conserve­mus. Nos aedificium istud consum­mare, ac constabilire satagimus, Hunc in finem necesse est: ut de iis simus solliciti, quorum ope sco­pum nostrum assequamur. Neces­se horsum est,ut impedimenta suffe­ramus, et quae sunt necessaria, tem­pestive procuremus. Nos officio nostro morem gessimus. Neque Excelsi Proceres se a nobis dissen­tire asserunt, in modo saltem ac tempore, quo desideria nostra pro­ponimus, discrimen est. Haec in­terim ipsum merituijj afficiunt4, at­que modus ac tempus saepe rem ipsam evertit. Multum etiam tem­poris his jam Comitiis, ac trans­misso ad Tabulam Excelsorum Pro­cerum Scripto impendimus. Ab hoc igitur recedi amplius difficuitef poterit. Plura eliam recessum hunc consequerentur. Quaestio semper superesset: quaenam sint illa Po­stulata nostra, quae Propositioni­bus Regiis ita nexa sunt, Ut ab iis­dem separari nequeant. In ante­cessum determinari debent, quae­nam sint Postulatorum nostrorum talia, quae separatim a propositio­nibus Regiis in discussionem veni­re poterunt. Elucet e Nuncio Ex­celsorum Procerum: transmissum per SS. et OO. ad Tabulam Ex­celsorum Procerum Scriptum non­dum CX integro discussum esse. Ad- strui igitur nequit, Scripto Excel­sos Proceres neutiquam contentos CsserEo curae noso-ae convertendas sunt, ut mutuo Tabulae utriüsoue consensu, quod Suae Majestati Sacratissimae oblatum fuerit, id libenter etiam praestetur. Scripto illi, quod ad Tabtilarn Excelsori m Procerum transmissum est. multi etiam ex illis assensi sunt, qui ad Tabulam eandvm pertinent. Sunt enim plures e supremis Comitibus cum quorum scitu scriptum istud M con-

Next

/
Oldalképek
Tartalom