Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)

1807 / 60. ülés

nek miHemüsége, és természete cgésszen külömbözik. Mondották ezek ellen mások : hogy nem lehet az ellen panaszol- kodni , hogy az érdemes Haza­fiak Jószágokhoz nem juthatnak. Különösen Temes Vármegyében a’ Vármegye’ Tisztjeinek a’ Came- ralis Jószágoknak megvétele ajánl- tatott. De kevesenn vállalkoztak azoknak megvételére. Az Ország’ kezdetétől fogva az Idegenek min­détig Jószágokkal, és más Királyi Kegyelmekkel édesgettettek a’Ha­zánkba való jövetelre. Többnyire ezeknek maradéki a’ mostani Ma­gyar Nemesek. Azt pedig mindé­tig ditsősségesnek, és a’ külső bá­torság’ fenn tartására szükségesnek tartották a’régi Magyarok’: hogy az ő Királlyok idegen Országok­ban is hatalmas légyen. Ha tehát a’ Király a’ külső Birodalma’ ter­jesztéséért az Országban Jószágot ád némelly Idegeneknek, nem le­het ezt kérdésbe venni. Annál is inkább: hogy mindétég a Király’ Hatalmában vólt Idegeneket meg nemesíteni , és az ügy nevezett Hazafmság , vagy is Indigenatus Le­velet adni. A’ Vármegyék min­dég fognak módot táíálni abban , hogy az ollyanok előtt is, a’ kik az Országon kivül magoknál fe- lyebb valót nem ismértek, itten a’ Kazabéli Felsőségnek tartozzanak engedelmeskedni. A’ mi az Iudi- genatust illeti: akkor lehet erről szóllani, midőn az ezt kérőknek ér­demei meg fognak visgáltatni. Zsig- mond Király’ példája bizonyitya azt: hogy szükség’ idejében nem tsak tserélni, de Idegeneknek el is lehet adni az Országban lévő Jószagokát. Ugyan ezt bizonyit- tyák a’Mutinai Hertzegnek adott Jószágok is. Ezeknek megfontolása után a’ Statusoknak és RR. véle­kedése ez iránt így állíttatott meg: Suc­His obverterunt alii: conque­ri nos nequire benemeritos Patriae filios Bona consequi non posse. In specie Comitatus Temessiensis Magistratualibus emtio Bonorum Cameraticorum dicti Comitatui in- gremiatorum offerebatur. Pauci tamen emebant. A Regni Incuna­bulis Extranei Bonis et aliis Pri­vilegiis ad Regnum alliciebantur. Ut plurimum horum posteri Nobi­litatem Hungaram modo constitu­unt. Id vero Patres nostri glorio-. sum semper et pro conservanda securitate externa necessarium esse arbitrabantur: ut Rex eorum aliis etiam in Ditionibus potens sit. Si itaque Rex fine protendendi alia­rum Ditionum territorii Extraneis nonnullis Bona conferat in Hun­gária, id eo minus in quaestionem vocari potest, quod semper Regis ab arbitrio pependerit Extraneos nobilitare , et sic dicto Indigenatu donare. Invenient Comitatus mo­dum , ut tales etiam, qui extra Pa­triam nostram se superiores non agnoscunt, Magistratibus Hungá­riáé morem gerant. Quod Indige- natum attinet, de hoc, dum merita pro eo recurrentium expendentur, agi poterit. Exemplum Sigismun- di Regis probat: urgente necessi­tate non modo in Cambium dari, sed etiam abalienari posse Exte ris Bona in Patria nostra. Id i* psum confirmatur eo, quod etiam Duci Mutinensi Bona collata sint. Quibus expensis Status et 00. in sequentibus coaluerunt: Sue-

Next

/
Oldalképek
Tartalom