Felséges Első Ferentz austriai császár, Magyar' és Cseh ország' koronás királlyától Buda szabad királyi fővárosába 1807-dik esztendőbenn, Sz. György-havának 5-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyző-könyve (Pest, 1807)
1807 / 39. ülés - 1807 / 40. ülés
okkor valóban ennyi nehézségeket nem támasztanánk. De kérdés van a' szegény főldnépcről. Kérdés van nem tsak azokról, a’ kik Katonáknak állíttatnak, de azoknak Szülőiről, Gyermekeiről, Feleségeiről, MaradékirŐl, és minden Ro- konyairól. Kérdés van az egesz főldnépének szomorításáról. Nagyobb teher ez akár mitsoda más Adónál, vagy is Contribution^]. Mert annak Rokunyai, a’ kit Katonának akarunk'állítani, fizetnek, hogy a’ Katonák közzé bé ne vevődgyenek; a- Helységek’ Elöljárói pedig, hogy bevétetödgyenek. Ha az illyen erőszakkal kenszeritelettKatonák elszökhetnek, a’ tapasztalás bizonyit- tya : hogy veszedelmessebbek, mint akár mitsoda más Haramiák. E’ miatt a' sok veszedelem, és alkalmatlanságok miatt a’ Tisztviselők elbútsúznak hivatalyoktól, sok hasznos Hazafiak hikólteznek Lakhelyeikből. A’ lesz valóban hajnala a’Haza’ bóldogságának, midőn vége lesz az erőszakos Katona állításnak. Nagyobb része az Ország’ Fvendeinek az úgy nevezett Capitulatior ól nem akar semmit tudni. Eleget tettünk mi már mind a’ szükségnek, mind az Ország’ díszének. Ha ezután is Szükség lészen, fenntarttyuk ini úgyis a’Hazafiúi kötelességünket; es ha Nemesi Felkelés vagy is lnsurrectio a' szerent, a’ mint e’ dolognak szüksége, haszna, díszessége, és törvényes kötelessége kíványa, rendbe szedodik, megmutattyuk: hogy mi Hazán kát, a’ sz erént mint Eleink, védelmezni tudgyuk , és akarjuk. Az elÓszárnlált okok feliyül halad- gyák azt az egyet: hogy tartozunk másoknak kedveskedni. Mit használ a’ Nép’ száma, ka Katonaságra nem alkalmatos, ha. a mértéket megnein üti, ha a’ Katona állítás idejekor ötven közzül alig találtaik egy alkalmatosnak. Több Varmegyék mar arra jutottak: hogy facultatibus nostris ageretur, tot difficultates nunquam certe obmoveremus. Sed quaestio est de plebe. Agitur* non solum de illis, qui Militiae resignabuntur, sed de illorum parentibus, prolibus, con- jugibus, successoribus, omnique ipsorum familia. Agitur dc totius populi terrore, et consternatione. Gravius onus hoc est, qualicunque demum Contributione. Solvunt enim domestici illius, qui pro Militia designatur, ne idem ad Militi-, ani recipiatur , Statuentes vero Communitates, ut recipiatur. Si vi adacti hujusmodi Milites fugam arripero potuerint, testatur experientia, hos praedonibus aliis periculosiores esse. Haec propter incommoda atque pericula Magistra- tuales muneribus suis renunciant, et plures utilium Civium Sedes suas deserunt. Id profecto felicitatis Patriae nostrae auroram indicabit, dum violenta Statutio Militaris desierit. Pars major SS. atque OO. Regni de Capituiatione Militum scire nihil vult. Nos jam tam necessitati, quam decori satisfecimus. Si postmodum etiam necessitas occurrerit, Obligationi defendendae Patriae nunquam deerimus; et si Nobilitaris lnsurrectio ita ordinata fuerit, prout eandem rei necessitas, utilitas, decus atque legalis Obligatio exigit, ostendemus nos Patriam more Majorum nostrorum defendere scire ac velle. Adductae in prioribus lationes superant illud unicum: quod complacere aliis teneamur. prodeat numerum populi in Calculum sumere, si Militiae sit minus idoneus, si mensuram non attingit, si tempore Militaris Statutionis inter quinquaginta vix unus idoneus re- periatur. Plures jam Comitatuum eo devenerunt, ut ingenti Summa pecuniaria aliarum jurisdictionum homines pro Militia mercari coacti
