Az ország-gyűlésének irásai (Buda, 1807)
1807 / 15. ülés
Acta Sessionis XV. 5i tollere; illas vero, quae inter Hungáriám et Haereditarias Ditiones sitae sunt, si (quod nos equidem ad incrementum virium totius Monarchiae multum Collaturum existimaremus) simpliciter sufferri pro nunc non possent, adminus secundum Principia ad mentem Legum signanterArli etiam 67 179? communi SS.et OO. Consilio his adhuc C04 mitiis defigenda , ad parem reci- procumque pedetn reponere, exteras vero Oras Regno huic vicinas respicientes secundum haec eadem Principia, prout et cunctas reliquas ita regulari jubere, ne virium publicarum incremento (quod solum ordinarios Aerarii Regii proventus constanter et alere et augere potest) officiant. Tricesimarum enim illarum, quae inter haereditarias Ditiones et Regnum Hungáriáé sunt, inde a Ferdinandi imi gloriosae reminiscentiae Regis temporibus juxta initas eatenus, et auctoritate Regia firmatas Conventiones, uti jam anno 1302. e Diaetali Sessione nostra demisse repraesenta* vimus, Seculo fere, aequa fuit ratio, verum illae, per Systema post Comitia anni 1751. inconsultis SS. et OO. Hungáriáé introductum, habenarum quasi, et vinculorum vices subivisse videntur, quibus iiationalis Hungarorum industria continetur. Quodsi itaque Commercium Hungáriáé, Partiumque adnexarum juxta Spiritum articuli lomi 179; a vinculis suis solutum fuerit, gezésből megtörtént, kegyelmes- sen eltörleni; azon Harmintzadó- kat pedig, mellyek Magyar, és több Örökös Országai között vágynak, ha általán-fogva most mind- gyárt el * nem - töröltethet nének (melly ugyan a’ mi ítéletünk szerént, az egész Birodalom’ erejének öregbítésére sokat tenne) legalább még ezen Ország-Gyűlés alatt, az Ország-Rétidéi’ közmegegyezésével, a’ Törvények, nevezetesen az 179t- dikbéli 67c! i k Tzikkely’ értelme szerént megállítandó Princípiumokhoz - képest, egyenlő, és viszszoiltagló lábra visz- sza-tenni; az ezen Országgal határos külső Tartományok között lévő Harmíntzadókat pedig, ugyan azon Princípiumok szerént, valamint mindért több Halnmltzado- kat-is, olly rendbe venni, hogy az Ország’ köz-ereje cs tehetsége öregbedésének (melly az Ország rendes jövedelmeit tsak egyedül növelheti, és szaporíthattya állandóképpen) ártalmára ne lsgyenek. Mert a’ mint már még iftoa- ben az Ország-Gyűléséből alázatosan jelentettük, Magyar-Ország, és az örökös Tartományok között, a Harmíntzadók, a’ boldog emlékezetű iso Ferdinand Király’ ide1 jétőbfögvá, az e’ részben köttött, s Királyi hatalommal megerossít- tetett egyezések szerént , majd száz esztendeig, egy másra nézve egyenlő lábonn állottak; de az í751dikbéli Ország-Gyűlés után , az Magyar - Országi Rendeknek minden megkérdeztetések nélkül kiszabott mód szerént a’ H armin- t adók, úgy látszik ollyan eszközökké váltak, mellyek által a’ Magyarok’ munkás iparkodása mint egy Zabolán és kötve tartódik. Hogy ha tehát Magyar Országnak, és az a’hoz tartozó részeknek kereskedése az 179* esztendőbéli ledik Tzikítrly’ ezéllya szerént,
