Naponkent-való jegyzései az 1805dik esztendőben Felséges Második Ferencz romai császár, Magyar és Cseh ország' koronás királlya által Po'sony szabad királyi várossában mindszent - havának 13-dik napjára rendeltt Magyar ország' gyülésének (Pozsony, 1805)

1805 / 1. ülés

i. Ülés.

nevezett Urzágos Ueputátziókra hízták, további értekezésbe, ’s meg - visgálásba véteftethepsenek; meg .történhetik azonban: hogy Európának az egész Monarchia bátorságát fenyegető, mostani veszedelmes kórnyülállásai, talán megkívánjak; [hogy ;belso dolgainkról minden iigyelmetességünket, ’s Gondolatinkat, külső köz - bátorságunk’ oltalmazására, ’s hathatós védelmezésére kelletik fordítanunk. A’ melly ' esetre (ha tudni illik a’ szükség meg - kívánná) nem Ítélném; hogy mi közöttünk valaki, csak egy-is találtatnék, a’ ki jó, és törvényes f ejedelmünknek, (a' kire édes Hazánk’, ’s mi- nyájunk’ boldogságának, a’ kire a’ pragmatica Sanctio, értelme szerént a' Monarchia egész, és tel. lyes épségének, és végre a’ Magyar Korona, ditsö méltóságának védelmezése, ’s fenn-tartása bízat latva vagyon) e’ fó czélra vezérlő bölts intézeteit, örömest ne követné; és gondolkodását, oda, a hova ö Felsége, a’ kinél minden Környül - állások leg jobban tudva vannak, Ítélni fogja, minden kitelhető serénvséggel ne fordítaná.

Azok közzül, a’ kiknek az Országos dolgokat illető köz tanáts- kozásban részek vagyon, nintsen bizonyára senki, a’ ki azt nyilván által ne lássa: hogy az Országoknak külső bátorságokra ügyelő szorgalmatos figyelmetes- ségnek , minden egyéb gondot felül kellessék haladnia. Mert valamint a’ Polgári társaságnak fő vége, és tárgya a’ vala, hogy az egyben gyültt sokaságnak minden -némü tagjai, egymást, mind a belső rendetlenség, és igazságtalanság, mind pedig, és fö-kép- pen, a’külső erőszak ellen,egygye- sültt erővel, ’s viszont segítséggel

oitainostram, ac integritatem Monar- chiae in sensu pragmaticae Sanctionis, cui denique Dignitatem Coronae Hungaricae tuendam, conservandamque credidimus, sequatur ; et illuc sollicitudinem, curamque convertat, .quo ille, cui res optime cognitae sunt, judicaverit.

Nemo est eorum, qui partem in publicis deliberationibus habent, qui non manifeste perspi- ciat: securitatem externam ante omnia alia primam sibi curam deposcere. Sicut enim societatis civilis princeps finis fuit, qui hominum multitudinem in Civitatem redegit, ut conjunctis viribus, se adversus vim externam tueantur; bene pervidentes : ne ea quidem, quae ad vitam tolerabiliter ducendam, multo minus, quae ad commoditatem , voluptatem, ac decus pertinent, haberi, et retineri posse, nisi Cives ab invasione defensi, securique sint; ita ad securitatis hujus tuitionem ac defensionem