Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 3. ülés
34 ner János Deák nyelven tartott örvendező Befzéddel tifztelte ü Felségeket illy értelemmel: „ Melly boldog, ineIly fzeren- tsés Magyar Orfzág! melly határ nélkül-való Pofony’ Városának boldogsága , a’ mellynek ízerentséje adatik Felségteket falai közt tifztel- ni. Jelentették már az üifzág’ Követei Felségteknek reánk terjefz- tett fzámtalan jó - voltok, ’s jelesen pedig Felséges Személlyeknek köz- tiink-való meg-jelenésekbúl lármázott vigadozó örömét az egéfz Hazának; én tsak ezen Szabad Királyi Városnak, Felséged’ tulajdonának, leg-kis- sebb Szólz.íllója, ’s Bírája, elégedendő elevenséggel nem magyarázhatom azon tufakodó kívánságot, mellyel e- zen Városnak Lakoü, Felségtek’hív Jobbágyai Czerentsés meg-érkezéseket óhajtották, hogy magok fzeméllyes meg-alázása által-is íziveknek határ nélkül-való fel - áldozását, Felségtek eránt-való ki-magyarázhatatlan fzere- teteket, és örökös hívségeket bizo- nyíthafsák. Engedgyék - meg Felségtek kegyelmesen , hogy ezen Híveiknek nevében itt a’ Város Kapujánál mái meg - alázódáfsal tifztellyeru, és Felségteknek állandó épségekért, ’s örökös mindennemű boldogságokért buzgó kívánságaikat, ’s efedezéseiket Felségtek’ lábaihoz borúivá ki-nyilat- koztathafíam, azon egyedül efedezvén, hogy ezen Jobbágyi áldozatunknak tsekély bé-mutatására Kegyelmesen tekénteni, ’s ezen Várasiioz további Fejedelmi Malafztival, ésTsá- lzari ’s Királyi Kegyelmével hajlan- dóan maradni Kegyesen méltóztaűa- nak. “ 1 ;* „ Jobbágyi engedelmefségiink jeléül, mellyel Felségteknek örökre lekötelezve maradunk, le - borúivá bé- nyújtom Felségteknek ezen Városnak Kiíítsait. “ que venerationem, fequenti Latina dictione exprimebat: „ Quam felix, fauilumque Regnum Hungáriáé! quam iilinútate beata Civitas haec PofonienCs, cui Ma- jeilates Vehras Sacratiilimas in fui gremio excipere, venerari, adorare licet! Erant jam Oratores, qui Ma- jeftatibus Vefiris Sacratifimiis Gaudia, & Plaufus univerli Regni Hungáriái de tot innumeris in nos collatis Benignitatibus, fpecialiter vero nunc Alcifli- ma Majeilatum Veil rarum in noflri medio Perfonali Praefentia detulerunt. Ego nonnili Libene hujus Civitatis Po- fonienfis, Majeilatum Vreilrarum Peculii Regii humillimus Interpres Judex, vividis fatis eoioribus Majeilatibus Ve- ilris Sacratifiiiliis deferibere non pos- fum, quam ardentifiimis Votis Cives Inijates Majeilatum Veflrarmn fide- liflimi Subditi univerfi lncol» Civitatis hujus Posonienfis feliciffimum Majeilatum Veilrarum Sacratiiiimarum adventum anxüs plane defideriis anhelaverint , prseftolentur, ut perfonali quoque in íübjeőlione indefinitam animorum fuorum devotionem, inexplicabilem erga Majeilates Veftras Sacratis- fimas amorem , & »ternam fidelitatem fuam conteilari valeant. Indulgeant itaque Benignilfime Majeilates Veftrse Sacratiffim», ut Easdem Nomine horum omnium Fidelium, ad PortasCivitatis hujus Pofonienfis profunda in humilitate falutem, ac v ota, & preces indefinen- tes, pro Majeilatum Veilrarum inces- fante Incolumitate, & omnigena, ac perpetua felicitate ad pedes Majefia- tum Veilrarum Sacratiiiimarum provolutus depromam, id folum humillime exorans, ut Majeilates Y efir» Sa- cratifiim® hanc imbecillem fubuitalis devotionis noiir» Conteilationem Benignis oculis contemplari, & Civitati huic Pofonienfi ultroneis Altiilimis Gratiis, & Clementia Ca?fareo-Regia Be- nignifiime propenf» manere dignentur. “ „ Humillime de genu una pra>- fento Majeilatibus Vefiris Sacratiili- mis Claves Civitatis hujus Pofonienfis in humillimam fubjedlionis nofiraj fubditalis tefleram, qua Majeilatibus Vefiris Sacratiilimis in omne s&vum fideliter obfiricli manebimus. “ Ob-
