Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)

1802 / 1. ülés

t® ■ J hogy midőn a’ leg-nemesebb Hazai Gyülekezetben Felséges Urunk’ Pa- rantsolatinak végre hajtásában nem an­nyira Jobbágy i engedelmefséggel, mint valóságos fiúi fzeretettel fáradozni kí­vánnak , vezérül nékiek a’ leg-jobb, és leg*kedvefebb Teftvér adattatott. És midőn a’ Nemes Hazának belsőbb al- kotmánnyát tartós Boldogságra hozni iparkodnak , a’ közönséges dolgoknak egygyik Fó Kormánnyá egy igen mél­tó Hazafiénak tapafztalc kezére bizat- tatott. „Ugyan-is fziveinknek leg tisztább vigafztalásával tekéntjiik mi a’ leg-jobb Fejedelemnek bizodaimát, mellytöl elei'ztecvén, Méltóságodat nyilván tu­lajdonúnak vallotta, midőn maga ízeméi- lyében az öfzve gyüllendó Tekén;e- tes Magyar Satufoknak és Rendeknek Vezérlését tapalztalt Hivségére bíz­ta. De egyfzei’smind tökélletés bi- zodalommal fíjdítjuk Nemes ízivében a’ leg-kegyesebb Annyának, a’ Hazai tér néCzet tek el törulhetetlen édes bél­yegét, mellyel Méltóságodat , mint Édes Nemes vérünket fzületésétól fog­va macának ki jelelte, és gazdag ado- mánnyaival mind eddig táplálta , arra; hogy a’ Régi Rend-tartásokat, mel- lyek a’ Magyaroknak fzerentséjét olly’ ízépen efzközlik: a’ Nemed fzabadsá- okat, mellyek a* Magyaroknak lei­ét minden Nemzeteknél inkább ne­mesítik: a’ meg-betsülhetetlen Hazai- Tórvényt, melly a’ Fejedelemnek Fel­ségét, a’ Statusoknak, és Rendeknek Németségével, fok ízázadok által Cze- rentsésen egyesítette, tokélletes ipar- kodáfsal fel-tartsa, és fzinte azon vi­rágzó állapotban, a’ mellyben Édes Szüleitől vette , fzerelmes Gyerme­keinek által adja. “ „ Lánggal ég tehát bennünk azon reménység, hogy nem tsak Felséges Urunknak kegyres válafztásáról köteles Hálá-adáfsal emlékezvén, a’ leg-jobb Fejedelemnek Felséges Parantsolatit tökéletesen bé-fogja tellyesítetni; ha­nem egyfzer’smind nemesi ízármazásá- tól ébreztetvén Magy ar Lelkének min­den Hatalmait oda fogja fordítani: hogy a’ közönséges Jónak akadállyrai félre tétetődvén, éslaz efzközök, mellyek az Orfzágnak fényefsebfi , és boldo­gabb állapotjára leg-alkalmatolábbak, ele-foedettetvén, a' közönséges Hazai oue ejusdem, faufta omnia comitentuh Quid nobis exoptatum magis accidere potuit, quam, cum in nobiiifiimo hoc Conventu > non tanquam fubditi Prin­cipi, led velut filii Patii obfequi defi- deramus'? Dux nobis obtigerit Frater e Gente noitra optimus, atque ncce- ptifiimus. Dumque internam Patria- fe­licitatem confiabilire nitimur , operis tanti duótus , dignis adeo, longoque ufu exercitatis Iliuftritatis Veline ma­nibus eft concreditus. “ „ Et vero, tenerrimo folatii fer fu veneramur Optimi Principis fiduciam, qua lliuilritati Veilra? Vicariam Sua* in judiciis Perfona* Pnefentism concredi­dit , legaleque SS. atque Ordinum he- gni Pnelidium, ejusdem fidei, ac indu- firia* detnlir. Singulari cum folatio in­tuemur dulcem illuni Benignifiiiiue ma­tris natura* indolem, qua lllufiritatem Vefiram , velut praecipuum Patriae Nobilitatis decus, a prima aetate fibi deftinavit. Peculiaribus fine eo donis inftruxit; ut vetuftas Patriae comue- tudines , quae fortunas Kurgarorum eximie adeo promoverunt, Nobilitares Praerogativas, quae Genium Nationis reliquis etiam Europae Gentibus ipe- ótatiíiimum reddiderunt, nunquam de­nique depraedicanda latis Legum Pa­triarum vincula, quae Majeflatem Prin­cipis felicitati Patriae Nobilitatis, pro- fperrimo a compluribus feculis rexu fociarunt, in florentiilimo, quod a Pa­tribus accepit, fiafu confervet, fuos- que in filios transferat. „Certi igitur eíTe poííunms, fore, ut idem non folum vi muneris , quo Principi obfiringitur, juflis ejusdem ad amuflim obfequatur; led & nobilis fuae memor originis, eo vires, facultates­que omnes convertat, ut remotis Bo­ni Communis obftaculis , vite , modi­que procurandae amplioris felicitatis exquirantur , atque immota feculis pluribus Conílitutionis Hungáriáé fun­damenta , junctis Regiae Potefiatis, & Patriae Nobilitatis conatibus. por­ro quoque conftabiliantur; ficque he- fauro quolibet pretiolior, & maxime gra- •

Next

/
Oldalképek
Tartalom