Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 1. ülés
9 hogy ha még egyraáílól meg-fzakadva, kiki különösen tsak magára néz, ’s ma- ának tanátsol, hogy ha még ti ötön gyönyörűségeket ’s puha lágyságot, itten niások kedvének fzolgálva pénzt, és haíznot kereftek, az alatt el-hagyattatván tőletek a’ köz-jó, Édes Hazánk rablásra, és pusztulásra jut. Fel-forgattatik ekképpen a’ dolognak terméfzeti rendje, midőn arról kelletvén értekezni, mi légyen hafznos az egéSz tárSaságnak ? egyedül az jár a’ tanátskozásnak Szemei előtt, mi légyen haSznos külön-külön mindeniknek: holott ekkor úgy*is tsak a’ felhő után kapdos , a’ ki ollyan haíznot keres, minthogy kárba jővén, ’s romlásra jutván a’ köz jó, Senkinek különös halzna meg-nem maradhat, leg-alább Soha állandó nem leltet. Nem azért em- líttem én moll mind ezeket, mintha attól tartanék, hogy valaki hlyen Szívvel, és Szándékkal jött volna ide a’ tanátskozásra; hanem azért, mivel tudom, hogy valamint a’jó erkóltsöket illető dolgokban Semmi lints veszedelmesebb az embernek önnön maga Cze- reteténél; úgy a’ köz-tanátskozások-is leg-inkább, és többnyire az illy’ féle hibás tekéntetek, és indulatok által yefztegettetnek , ’s rontatnak - meg. Önnön magamat igyekezem ezen elmélkedések, és Bolts Cato intései által fel-bátorítani, meg - erősíteni, könyörögve kérvén a’ Tekéntetes Nemes Státusokat* és Rendeket, hogy engemet- mind tudományok, mind pedig azon tapafztalások által, a’ mel- lyet mindenkor a’ Haza kebelében élvén ’s a’ köz dolgokat folytatván, magoknak Szerzettek, Segíteni, \s erán- tam hazafiéi fzívefséggel, atyafiságos jó akarattal viseltetni móltóztafsanak. Melly grútziájokat, Szíves atyafiságos jó akaratjokat annál bátrabban merem magamnak ígérni, minthogy a’ Tekintetes Nemes Vármegyéknek, és Szabad Királyi Városoknak hozzám bo- tsáttatott betses leveleikből már édes örömmel, ’s hálá-adó fzívbéli indulattal értettem, melly nagy bizodalom- mal vifeltefsenek hozzám el-annyira; hogy bár minden erőmből rajta igye- kezzem-is , még-is alig tudom miképpen Selelhefsek-meg annak illendőül. Arról azomban Szent fogadáft té- Izek, hogy Semmi munkát, Semmi „ ut impetus fiat in vacuam Rempu- „ blicam. “ Hop eil, rerum ordinem pervertere, dum de eo deliberantium; quid toti Societati expediat? id unice pr® oculis habere, quid cuique unie lit. Et alioquin nebulam captat, qui talia commoda quatit, quia Publica felicitate labefa&ata, nulla Privata commoda Sublidere, certe diurna eile non poíTunt. Non ego ham proloquor, quali ea tenere iollicitudine, ne Sorte aliqui ex Inclytis Statibus talem ad deliberandum animum attuliifent; Sed quia cognitum habeo, (limit in illis, qu® ad virtutem, moresque pertinent) nullum majus discrimen eile, quam lui ipfius amorem ita Publica quoque Con- iiiia his illiciis facillime interverti. Hac meditatione, Catosisque monitis me ipfuni obfirmare ftudeo, & Inclytos Status, &: Ordines majorem in modum oro obtefrorque, ut mihi, & Scientia, ufuque rerum, (quem continuo in Patria degendo, & Publicam Ad mi ni finitionem procurando, libi comparaverunt) auxilio effe, & Me gratia, fraterno affectu, & benevolentia fuapro- fequi dignentur. Quam mihi tanto fidentius polliceor, quod cum fummo gaudio, u maxima gratifica! animi te- ftificatione ex Literis inclytorum Comitatuum, ac Liberarum, Regiarumque Civitatum, ~am de me fiduciam conceptam videam; cui licet omnibus viribus refpondere connitar, an tamen expleturus fim ? ignoro. De eo nihilominus fanctifíímam fponfionem facio; quod nulli labori, nulli Studio parcere velim, & diu, noCtuque in id intendam ; ut juxta Benigmflimam Su® Ma- jeltatis Sacratifltm® voluntatem, ad felicitatem dulciflim® Patri® collaborem, & nihil aliud, quam hanc fin: prae oeu- lis habiturus. Quibus conatis, fi auxilio Inclytorum SS. & OO. fucces- fus faverit; fi id confecuti fuerimus, ut Optimi Noltri Regis defideriis, & Concivium noitrorum exfpectationi Satisfaciamus i tunc vere nos beatos gloriabimur. Licet enim confcientia reéli fuiliciens lit Solatium; tamen illud multipliciter augetur, fi & Regis Optimi, & charorum Concivium aprobatione Studia, & conatus coronentur. „ f B 2 J.uu
