Naponként-való jegyzései az 1802dik esztendőben felséges második Ferentz római tsászár Magyar, és Tseh ország koronás királya által Posony szabad királyi várossában pünkösd havának [május] 2-dik napjára rendeltt, s ugyan ott azon esztendőben mind szent (Buda, 1802)
1802 / 1. ülés
4 a* kik ugyan ezen Tárfaságban nagyobb ’s Czembe-túnóbb tekéntettel bírnak, jó ítéleteket, ’s kedveket meg-nyerhette , és valamint minden tifztefsé- ges dolognak, úgy ezen jó vélekedésnek el-nyeréséból örömet érez. “ „ Méltó, és minden helytelen vá- gyakodástól távol lévő tifzta gyönyörűséget érezhetünk tehát mink-is, T. Nemes Státusok! és kell-is éreznünk, hogy réfz-Czerént Felséges Fejedelmünknek akaratjából, réfz-fzerént Polgár-társainknak fzabad tetfzésekböl ki- rálafztattunk a* végre, hogy a’ közjónak , ’s bóldogságnak eló-vitelére, ’s gyarapítására itten egygyütt dolgoznunk, öfzve - munkálkodjunk. Ebbéli örömünket annál nagyobb fzorgalom, 'i aggódás követi nündazáltal, mennél nagyobb gondot, ’s fzorgalma- tosabb vígyázást, és figyelmet érdemló íbglalatofság bizattatott reánk ! mi lehet pedig nagyobb, illendőbb , fzentebb, *s felségesebb, mint olly’ dolgokról értekezni, és tanátskoz- ni, a’ mellyek az egéfz kedves Magyar Hazánknak bátorságát , állandó eroíségét, méltóságát, és dirsofségét tárgyozzák ? és a’ mellyek egyenesen minden Magyar Hazafinak különös Czerentséjét , ’s boldogságát illetik! Mert hogyha fzép, és dítséretes dolog tsak egy házat, *s házi - népet- is, a’ melly tsak egynéhány , *s kevés fzámi ízemélyekből áll, úgy igazgatni, hogy abban minden dolog helyesen, és rend-fzerénc follyon, és az egéfz háznak virágzásából ki-ki, a’ ki ahoz tartozik, gyiiuiőltsöt, *s boldogságot érezzen ; mennyivel nagyobb fény, és ditsálség terjed azokra, a’ kik akármi-féle módra azt el-érni, ’s efzközolni tudjak, hogy egy olly’ fok millió házak, és famíliákból álló Polgári Tárfaság virágozzék, és boldoguljon? Mennél nagyobbnak, ’s ditsófsé- gesebbnek esmérem ezt a’ tudományt, gondot, és igyekezetét, annál mélyebb *s vígyázóbb figyelmetefsággel fzok- tam en már régtql-fogva azon elmélkedni: miilyennek kell lenni, ’s miképpen kell vifelni magát annak, a’ ki a’ köz-jóról, ’s közönséges boldogságról tanátskozik ? mi-félék légyenek *s miben álljanak azok a’ dolgok, u’ mellyek ötét könnyen hibáztathatják, és az igaz «tfeál félre vezetvén elhint, exiftimationem, bonanique opinionem coníequatur; & ficut ex cujus- vis honefta? rei, ita ex confecutione hujus bona? exiftimationis gaudium per- fentiscit. M „ Juftam igitur Nos, & a vitiosa ambitione alienam Inclyti Status, & Ordines fentire poffumus, & debemus voluptatem ; quod five Auguftillimi Principis voluntate , five Concivium noftrorum fuffragiis deleóti fimus, ut in conftabilienda augendaque Publica felicitate collaboremus. Sed gaudium hoc tanto gravior comitatur follicitu- do, quanto major digniorque cura nobis coromitta eft. Quid autem poteft gravius, auguftius, fan&iusque elfe, quam de iis deliberare, & confulere, quas ad fecuritatem, firmitatem, dignitatem , ac fplendorem Hungáriáé, qua? ad fingulorum Hungarorum felicitatem pertinent. Si enim pulcrum , & laude dignum eft, vel unam domum & familiam (qus modico cenfetur numero) ita regere, ut omnia reéte, or- dinateque procedant, & ex totius domus tlore quilibet, qui ea continetur, fruétum , felicitatemque lentiat; quanto major gloria in eos dimanat, qui, quacunque ratione ad id conferunt, ut cx millionibus Domorum, Familiarumque conflata civilis Societas efflo- refeat, & felicitate gaudeat. Quo nobilius, ac illuftrius eite, hoc ftudium& curam hanc agnofeo, eo majori cum attentione perveftigare jam dudmn fo- leo, qualem ette V qualem fefe gerere oporteat? qui de re , felicitateque Publica deliberat, quas fint illa, quse facile in errorem inducere, & a reőto tra mite devium abducere poflunt. Jam ille non tantum eloquentiae, fed Rei- p ubi i e® quoque gubernanda: Magifter, in quo Senatoris, qui de publica re confulit, Vis, ac dignitas confiftat, & pulchre, & vere defcripfit. £t ha?c quidem ad duo capita reducur.tur, videlicet : ad intelle&um, & cognitionem, & ad animi dispofitioncm. Quantum ad primum, feu intelle&um attinet, opus eft, non tantum ut in genere naturam, & indolem Societatis Civilis, fed in fpecie illam, in qua degit, cognitam habeat; quomodo in luis initiis inftituta fit? quales mutationes fub- iverit? qua? fit illius in fe ipfa fpe&uta>
