Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)
1792 / 1. ülés
« » *> » » » » ■V *> n V v V * H V V ÍJ r *J n ( 3 ) tsébcn mind magunk, mind pedig végső Maradékink réíze* súlhcífenek „ De íme irigye volt a’ bal fzerentse feltett Tzélunknak, e 1-tCint mintegy fzemeink elől leg jobb Fejedelmünk, kinek emlékezetét Országunknak fogytáig minnyájan áldani fogjuk«. „ Nem kívánok én itt illy nagy Fejedelemnek méltó Di- tséreteirúl bővebben fzóllani, és azokat, a’ mcllyeket az egéíz Haza minden Réízeirúl küldött köz Levelei által úgy-is bőven bizonyitott, ismét elől hozni, nehogy a’ Tekéntetes Státu- foknak fájdalmát meg-újitván, azon lebet, melly moll uralkodó kegyes Fejedelmünknek fzelíd Kormányozáfa alatt enyhitó gyógyulását érzi, fel fzakaízízam: Tapafztaltuk mi kegyes Hajlandóságát; Maradékink pedig mintegy le-rajzolva fogják olvafni közre botsátott irásinkbúl, hogy azon ritka jóságú Fejedelmünk, illy rövid idő alatt-is, olyanokat tsele- kedet Hazánknak Boldogulására, a mellyeket régtől fogva Kívánva óhajtottunk. Látni fogják azt, hogy Ö Törvényes Alkotmányunknak fő Ágazatit bővebb nyilvánságra tévén, illV móddal a köz Bizodalmát, és ez által minden Hazánk Lakoísinak tellyes ízívbéli nyugodalmát meg-fzerzette, némely hafonláfoknak, és ellenkezéfeknek forráfait el-zárta, azoknak pedig, a’ mellyek egéfz Boldogulásunkra még hátra lenni lát- Ízattak, közelebb való meg-nyerésére Királyi Hatalmával-is erőfitvén az e’ végre rendeltetett Deputátiókat; sőt ezen ok* búi Orlzág Gyúlését-is már előre idézvén, jeles fiindamento- mát vetni méltoztatott. Valóban nem úgy jött ezen el-felejthetetlen Fejedelmünk mi közénk, mint Király, hanem mint ádes Atya Kedves Háza Népének kebelében, mert a* mit ízóval mondot, tselekedettel-is tellyesítvén, fel találta, és meg nyerte ő azt, ámbár rövidek vóltak-is Uralkodásának Napjai Híveinél, a9 miben Felséges Tzéljának egyetlen egy Tarját helyheztette, mert fzihletünkig tartó Kintseket, és emlékezetett lzerzett magának hála adó fziveinkben * De mivel az az emberi töredékenységnek egyggyik tulajdona, hogy nem könnyen érheti valaki kezdett Munkájának tökélletes végét, ezen különös, és ritka jóságú Fejedelmünk fe volt ki véve e* világi Alapotoknak ingadozó erőtlensége alól; mindazon által abban különöífen tette ízeren- tséfséÖtet a* Magafságbéli Gondvifelés, hogy olly Fiat rendelt vala néki, a’ kit még éltében , midőn egy réfzét terhes Kormányozásának reá bízná, Felséges Erköltseinek méltó örököí- sének leendeni tapaíztalta, és a’ ki felől bőltsen elöl látta, hogy azon Épületét a’ köz Boldogságnak, mellyct Ó az Király, és Státufok között való igaz Bizodalomnak meg-fzerzésében, mint leg erőflebb fundamentomon kezdet vala, minden váratlan efetre-is biaonyoíiati tellyes tökélletefségre Yinni fogja. Da 9 nem
