Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)
1792 / 11. ülés
f:—ft> (.127 ) *—* V Státufoknak előbbenyi fzándékjában meg-marad, és azok, a’ kik talán külömbözö értelembe voltak, akarattyokat ki-nem jelentették \ minckutánna többen emlétették, hogy ezen kívánságnak teljesítésében a’ Nemzet fő vigaíztalását helyhczteti, fontos belzéddel egyben ízcdte mind azon okokat, a’ meliyek a’ Tekéntetes Státufokat arra indították, hogy előbbenyi vége- zéfek ízerént tovább-is a’ Helytartó Tanátstúl küldendő Magyar Válaízokat sürgeísék. A' Státufok azokban egéfzfzen meg-nyú- godván, kívánták, hogy Ó Excellentiája elmé'kedéfe írásban teteiben, és a’ küldendő Követség által a’ M. Fő Rendek Táblája előtt izenet gyanánt el-olvaítaífon. Mellyet a’ Nádor Ifpány ítélő Meliere következendő értelemmel papirosra fel-tett: A’ Státufok, és Rendek fel vévén a’ M. Fő Rendek Nevében hozott üzenetnek okait, azokban azt a’ fő ellen-vetéíl vefzik éfzre , hogy a’ Tífzt viíélőknek fzaporitásával a’ Királyi Tárház terhelternék; mivel pedig a’ Státufoknak eiméjek foha oda nem tzélozott, hanem egyedül az elöl-föidúlt nehézségeknek egyeíitésére , javaíolták , hogy a’ Helytartó Tanátsnak ofztállyaiban , avagv Departamentumiban többen találkozván, a’ kik a’ Magyar nyelvet tudgyák, ezek közül némellyeket a* Magyar Levelezésre rendelni. lehet, azért az említett akadály magától el-enyifzik. A’ Státufok , és Rendeknek kívánságát Szomfzéd Erdély Orfzágnak példája-is nevelte, a’ hol Ö Felsége Atyai Kegyelmét aval nem régiben bizonyította, hogy ámbár ottan-is külömbözö Nemzetek vágynak, még-is meg-engedte, hogy a’ FŐ Igazgató Szék a’ Vármegyéknek Magyar nyelven irháikon: és így vallyon a’ Magvarok kevefebbet reménlhetnek t fzere- tetre méltó Fejedelmektől? a’ ki mingy árt Orfzáglásának kezdetén őket bizonyofsá tette, hogy foha költsönös bizodalom- mal magát meg-előzni nem engedi. Mint hogy végezetre az egéfz Nemzetnek leg nagyobb óhajtását, és kívánságát, sót íŐ boldogságát abban helyhezre- tik, ha Annva nyelvének bőtsét, mellynek mivelését Európának leg pallérozottabb Nemzetei annyira fzivcken vifelik, illy móddal gyarapithattyák; azért a’ Státufok, és Rendek éppen nem kételkednek, hogy Ö Felsége ezt a vigafztaláft ónként nektek meg-ne adgya: mert a’ moítani környűlálláfokban kiváltképpen haíznos, hogy a’ Vármegyéknek Követtyei Hón- nyokba vifzíza-térvén, az oda-Haza valókat a’Fejedelemhez ezen bizodalomnak újabb lántzával fzoroíTabban öfzve-kaptsollyák, és őket minden kéfzségre öíztönözzék. Ezen okoktól inditatván, a Státufok, és Rendek, bizakodnak abban, hogv Ö Királyi Hertzegsége, és a’M. Fő Rendek, nem tsak azért, mivel a\ Státufok kéréfekben megíi 2 ma-
