Naponként-való jegyzései az 1792dik esztendőben felséges Ferentz Magyar, és Cseh országi király által, szabad királyi várossába Budára pünkösd havának 20dik napjára rendelt, 's ugyan ott azon esztendőben Szt. Iván havának 26dik napján bé-fejezett Magyar ország gyülésének (Buda, 1792)
1792 / 18. ülés
'-S- C 159 ) ®— „ moris Signum cum tenero , „ „ grato, finceriffimo Animi fen- „ fu me accipere , nec dabi- >, tant certe, nec dubitare poíTunt. „ n 99 9) i) 99 9) 9% 79 99 99 99 99 99 99 h ,y Nihil mihi fvavius evenire poterat hac Dominorum Statuum Salutatione , vifis tot eorundem in Suam Maje- itatem Regem optimum, Fra- trem meum veneratiííimum A- moris, ac Devotionis • Ipfius autem Regis in Gentem hanc benignae Propenfionis Exem- emplis. Comitiorum horum memoria apud me perrennis erit. Non dubitans Dominos Status mei etiam memoriam retenturos, Eosdem de peculiari meo affe&u , atque adlimatione iecuros efie volo. ges boldogságba helyheztef* siik. Végezetre, hogy a* Stá1 tufoknak hozzám mutatott Szeretetek Jeleit igaz tifzta Szívvel fogadom, arrúl valójában ne kételkedgyenek, és nem-is kételkedhetnek. 99 >9 99 ?y 99 99 99 99 99 99 H 99 99 99 99 99 99 99 99 A’ Státufok Köfzöntésénél Előttem kedveflebb Dolog nem történhetett , midőn azoknak Ö Felségéhez a’ leg jobb Királyhoz, az Én Tiíz- teletre méltó Bátyámhoz vi- fcltető Szeretetének, és Búz- góságának, ellenben pedig a’ Királynak a’ Nemzethez való kegyes Hajlandóságának illy ízámos példáit fzemlélem. Ezen Orfzág Gyűlésének emlékezete Nálam örökkén fennmarad. Nem kételkedem, hogy a’ Státufok-is Engemet emlékezettyekben meg-tartanak, a* kiket különös Szívességemről , és nagyra való Be- tsúléfemről bizonyoífukká té- ízek. Minekutánna az Orfzág Rendéi a’ Felséges Királyi Her- tzegeknél Tifzteleteket telly eíitették, az által-vett Törvény Tzikkelyeknek nyilván való fel-olvasására az Oifzág Házába elindultak* TIZEN - NYÓLTZADIK ÜLÉS. Ugyan azon Nap Dél - utánni hét Óra táján. M időn az Orfzág Rendei a’ mai nap Dél-előtti közös Ülésben tett végezéshez képeit, a* Státufoknak e’ végre már el-ké- fzittetett Palotájokba öfzve-gyülekeztek., és a’ Karokon fzámos R r a Fő —
