Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 15. ülés
C€ . r “ . 43 Tizenötödik ülés, octobei o*kén. maticáin sanctionem in conformitate art. 3-tii anni 1744 permanente“ nyomán és az idő körülményei változása következésében, az 1811-li Rendek vallomása szerint .s, a’ régi- tői nagyon különböző alakot ötlött magára: elkerülhetetlenne vált, miszerint az országos hadivezér hivatala visszaállítására intézett minden lépések, az imént említett körülményekre való tekintettel tétessenek meg. De továbbá szükségesnek látom még azt is, hogy mielőtt nem puszta czimnek, a' mi egyébiránt gyakorlati eredményeket szerető törvényhozás méltóságával aligha megegyeztethető, hanem valódi dolognak visszaállítása czélba vétetik, hazánk igen igen megszorított pénzügyi állására figyelmet fordítsunk, és minden akár régi, akár új intézetek felállításával azt a’ kérdést is, hogy mibe fognak kerülni? merőben ne mellőzzük. Mivel tehát az országos hadivezér hivataláról, különválva a nemesi felkelés tárgyától, mellyre nézve az 1792-li Rendek majus 13-kán költ feliratukban eként nyilatkoztak: nos quoque ratione hujus officii Generalatus, cum legali nobilium militandi obligatione connexi, juri _____— inhaerere sustinemus —----------“ sikeresen határozatot tenni vélekedésem szerint nem lehet, és miután e’ meggyőződésemben, még az 1792-ik évi Rendek, a’ 19-ik ülésben tett határozatuk ezen szavai : erre nézve a’ hadi dolgokra rendeltetett systematica deputationak egyik tárgya lészen az erdélyi hadak generálisának hivatala helyreállítása iránt maga vélekedését megtenni“ is megerősítenek, ezen nézet a1 mult országgyűlésén is kimondatott, midőn az akkori 11-dik ülésen, az a' kívánság nyilatkozott, hogy midőn a’ katonaság ügye jövend szőnyegre, akkor ezen hivatal helyreállítása is hozattassék elhatározás alá, mindezeknél fogva, azon vélekedésemet vagyok bátor kijelenteni, miszerint ezen tárgy nem most, hanem vagy az 1837-ki generalis választásra érkezendő királyi válaszszal, vagy pedig a1 katonaság általános ügyével kapcsolatban vétessék fel. Mellyet pártollak: Schreiber Simon, Schmidt Konrad, W eiskircher Károly, Schwarz János, A 1 b r i c h s- fe 1 d János, Bömches Frigyes, Hammer József, Kon- nert K á r o 1 y, M e i s t e r S á m u e I, H i t s c h M i h á 1 y, S c h m i d t Mihály, Me Íz er Gy ö r gy, J á c o b i J á n o s, Ma t t h i a e Mátyás, Zimmerman József, Leöw Wilmos, Konrád Frigyes, Molnár Károly és Wolf Sámuel atyánkfiái. Jvraszna megyei követ, Bagossi ív. Sándor. Nem tartozom azokhoz, kik határozatot határozattal szoktak kiütni; de annálkevésbbé azokhoz, kik tán politikai nézetekből, tán gyengeségük érzetéből sarkalatos ős-jogokat háttérbe szórhatni, ’s igy lassú vonaglással kihalni engednek; mert a1 törvény éltető tápláléka a gyakorlat, s ha ez tőle elvonatik, belé többé életet semmi óvás, semmi jogfenn- tai tás nem fog idézhetni. Az 1 841 —iki ország Rendei ezt a’ hibát követték el, midőn országos hadvezér választási jogukkal élni nem kívánva, azt élettelen óvással hitték fenntarthatni. 183*-ben betölteni kívánták az akkori országos Rendek e’ nagyérdekü hivatalürességet is, és hogy megerősítést nem nyert annak nem okai. ’S kérdem már most, változtak-e ez időtől fogva 1841-ig, vagy éppen mostanig az akkori nézetek okai, fontosságai, állott-e azóta hazai dolgaink folyamában valami új elé, miszerint e’ hivatalnokot most megválasztanunk ne kellessék, ’s csak óvással halasztgassuk jövendőre? én azt hi- . zeni, nem; s valóban fájdalom teli el keblemet valahányszor törvénveinkkeli élés helyett az ovas es jogfennhagyás árnyékába vonulunk, mert ez mindenkor csak öngyengesé- g mutat. A törvén} fenntartása iránt nem kell, nem szabad csüggedni, visszarettenni, annak teljesítése eskü-parancsolta kötelességünk. Én részemről bár sajnálattal lá- om magamat a többség által óhajtásomtól elültetni, de ha egyedül állanék is, meddig
