Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 77. ülés
510 H etvenhetedik cl és, august. Íj-kén. Királyi hivatalos, gróf Haller lgnácz. „Nem kívánom a tks KK. és lift. figyelmét és az időt minden pontra szükségtelen megjegyzéssel elfoglalni, csak röviden néhány észrevételt kívánok mondani. Hallottam panaszt az iránt, hogy nagyon kevés erdélyi egyén van tiszti hivatalban a’ császári seregnél. Ez igaz, de vegyük fel okát ennek, és méltóztassanak felszámítani, hogy 15 egyen közül, ki katonai tisztségre kineveztetik, egy marad meg, a többi velem együtt mind haza jő. Vegyük fel: hogy ha ifjúságunk a’ hadiszolgálatban állandóul megmaradna. úgy 15 annyi erdélyi egyén lenne a’ császári hadseregnél, mint mostan van, és az erdélyi regimenteknél lévő helyekbe belé nem férnének. — Nem kívánok a’ mi ifjúinkból domidoctus lisztecskéket alkotni, sőt czélszerünek tartom, hogy ifjaink a’ császári sereg minden ágazataiban és kíilönbféle helyzeteiben szolgáljanak, gyűjtsenek tapasztalást, tanuljanak ; meg pedig nem vagyok megelégedve, ha egyedül a' császári seregbe maradnak, hanem menjenek el Algírba és a’ Kaukázusra, és hogy arra mi adnánk költséget. Én azon véleményben vagyok, miként kérjük meg ő Felségét, hogy azok, kik magokat érdemesítik, előmozditassanak ; noha erre nem igen van panaszunk, hanem kérni mégis helyeslem, de azt kérni ő Felségétől, hogy honfiakból töltse be a’ tiszti helyeket a' mi regimenteinkben, akár arravalók akár nem, helytelennek tartom. — Még egyet megjegy- zek, miben nem egyezem, meg t. i. ha valamelly katona elszökik, annak capitulatioja a’ hadi törvényszék által neveltessék ; az igaz, hogy ebben nem nagy kárunk van, hanem abban van a’ kár, hogy egy illy' eset 10() embert is elijeszt a" katonaságtól; mert ha az mondatik az ujoncznak, hogy 8 évig fog szolgálni, és ha egy nem küldetik haza 8 év múlva: ezer beszed van iránta; a1 katonaságnál nem tesz nagy különbséget, ha a’ büntetés másra válioztalik is, ollyaiira t. i. hogy a" katonaság a1 miatt a’ capitulationak megfelelhessen. Ezen pontot tehát ki kellene hagyni.— Igen helyesen hallottam megpend ítető’, hogy ha a’ capitulatio kitelik, midőn a1 sereg ellenség előtt van, mi történjék ? ez egyr kissé törvényes kérdés és megjárt a’ 15 és 16-ik században, midőn pénzen fogadott emberek szolgáltak, és ütközet és ostrom alatt is elhagyták a’ tábort, de most azt feltenni, hogy akkor elmenjen a’ katona, midőn legnagyobb szükség van reája az ütközetben : helyesnek nem tartom, arról is meg vagyok gy őződve, hogy mi sem kiváltjuk. A’ regimentek száma megállításának — az eddig mutatott sok kételkedésnek és gyanúsításnak, valamint jövendőbeli félreértésnek kikerülése végett—kihagyását kívánom, mert eddig is az ujon- czok mindég bizonyos szám szerint ajánltattak, és soha sem állíttatott meg az ujonczok szama a regimentek után, hanem a1 szükséghez és a’ népség tehetségéhez mérve.—- A' hadítestek felosztása— a' haditudományban előforduló eszmék szerint változik, p. 0. ha a’ hadimesterségben a’ részletes osztályok helyett a’ régi phalanx eszméje szerint, az egész hadisereg egy egészbe állitatik: akkor vége a’ regimenteknek , mert más osztályzásra lesz szükség; azért tehát jövendőre nézve czélszerünek tartom, hogy' ne említessék meg a’ regimentek száma. — »Sajnálom hogy nem pártolhatom Udvarhelyszék köveiének indítványát úgy a' mint tétetett, — noha azon nagy pontatlanság, melly' az országban van, tökéletesen megszűnne, ha a' porosz rendszer nálunk behozatnék, hanem felvéve a’ mi seregünket, melly' az austriai sereg mintegy 30-ad részét teszi: kivánhatjuk-é, hogy azon seregnek '/30-ad része egészen külön eszmén alapuljon ? ez okból az indítványt nem pártolhatom. — De ha felveszem más részről a’ nemességnek állását,— ez egy külön osztálya az országnak, mellynek tagjának lehetni büszkélkedem, mind régi emlékeire mind azon megválasztott egyénekre nézve, kik ezen rendet most is diszesiiik;— hanem azt hiszem, hogy nagyon gyáva állása van jelenleg a’ nemességnek, mert fegyverben gyako- roliatik a’ paraszt — ellenséget lát — tapasztal; a’ nemesseg azonban tökéletesen hátra van e tekintetben; ollyan szerencsétlen állásban van a' nemesség, a’ mi mégis történt, hogy egy puszta hírre megszalad; — azt életembe soha sem fogom pártolni, hogy a' régi mód szerint az insurrectio felállittassék; miért vesztegessünk pénzt és időt arra? talán azért, mivel Zsigmond idejében megtörtént, most is úgy történjék ?
