Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 72. ülés
272 most, hanem 7 év múlva történjék, a nélkül, hogy a törvény igazságtalan és nyomasztó voltán szeliditeni volna képes, a’ félszeg intézkedéseknek és zavarnak tömegét csak neveli. Kern vizsgáljuk bővebben, mi jóéval és következetességgel lehessen az irtásokról szóló törvényeket a3 nyilvános urbériségekre alkalmazni, csak azt kérdjük: több igazzal és kevesebb alkalmatlansággal fognak-e ezen urbériségek, mellyeket most úrbéres kézén hagyni a3 többség czélszerünek lát — elvétetni 7 év múlva, midőn 7 évvel hosszasabban leendenek az úrbéres kezeken, 3s miután rendszeres úrbéri intézkedés folytában hagyattak nála ? Úgy az úrbéres mint a3 földesur és közállomány érdekével 3s a3 józan politikával összeférhető-e, hogy a* jelen rendszeres úrbéri intézkedéseknél 7 évvel későbbre, újabb birtok feletti versengések hagyattassanak fenn? Ha a3 fennebbiek szerint, a3 tervezett törvény veszélyes az úrbéresre nézve, nem kevésbbé káros az a közállománynak. Az úrbéri állományoknak a3 szolgálatok arányában pótlása csak az urbériségekből történik; de midőn a3 kicsinyre szabott úrbéri állományok mellett tetemesebb pótlásra kevés esetben leend szükség: ellenkezőleg sok helyen nagy mennyiségű tiszta urbériségek menendenek földesúri kezekre vissza, az adó alapjának tetemes megcsonkitása,3s az adózó nép kiszámíthatatlan kárával. Azon közvetlen kárnál ugyanis, miszerint az urbériségnek tetemes része földesúri kezekbe jutand, nem kevesebbé veszélyes azon közvetőleges eredmény, melly az úrbéres néposztály teljes elszegényedése által fenyegeti az ál- ladalmat. Ki honunk viszonyait közelebbről tekinti, megkell győződnie, hogy köznépünk a3 közterhek hordozására évről évre alkalmatlanabb lesz; oka ennek egyfelől a3 terhek fokonkénti nevekedésében, másfelől megszaporodott szükségeikben fenekük. Társadalmi helyzetünknél fogva az úrbéres csaknem egyedüli iparát a3 földmivelés, ennek nélkülözhetlen alapját a3 földbirtok teszi. Illy körülmények között apasztatik meg legszámosabb polgártársainknak élelemforrása, szorittatik meg tetemesen a3 közállomány jövedelmi alapja. Azon nézet ugyanis, miszerint az úrbéresnél az adó-lajstromba beirt földek megmaradván, azokról tartozásait valamint eddig úgy ezután is teljesitbeti, meg nem állhat; nem pedig először azért, mert, mint fennebb láttuk, némelly helyit az 1819-ki őszveirásban kevesebb vau mint az adó-lajstromban, 3s a3 kis állományok mellett azon eset, hogy azok az 1819-ki öszveiráson kívüli földekből pótoltassanak, felette ritkán forduland elő; de másodszor és főleg azért sem, mivel nem áll, hogy az úrbéres jelenleg csupán az adó-lajstromba beirt földből fizetné adóját; e3 földeka föld-adónak is csak mértékét adják meg, de adóját az úrbéres összes vagyonából fizeti. Mindaz, mi ezt csökkenti, apasztja adózhatási képessegét, melly kötelességet ha nehezen teljesíthet most is, midőn földbirtokának egy részétől adót nem fizet: mennyivel bajosabban hordozandja akkor, midőn adó alatt nem lévő földének legnagyobb része el fog tőle vétetni. b ^ b '11 ^z °sszes urbériségnek, valamint az egyes úrbéri állományoknak i yszerü megcsonkitasa példa nélküli, és egyaránt ellenkezik a3 hazai örvényekkel, az urbér körüli eddigi nézetekkel, valamint az 1819-ki ur- ei m w agos elveivel. — Az úrbéri viszonyoknak törvényhozás általi rGn tZ.Sf’ ^ , országokban eszközöltetett, de mindenütt azon idő szerinti ni o e íetö egnagyobb megkimélésével ment véghez. Volt ugyan eset, io az ur eris gnek egy bizonyos része a3 fölsesuraknak adatott, de ez oily Hetvenkettodik ülés, julius 24-kén.
