Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)

1841-1842 / 129. ülés

Százhúszox kileczkdik i5li?s. Jan. 41-dikén. 593 nemzet egy statusa Erdélynek, következőleg constatusa a' nemes magyar és székely nemzetnek, —• továbbá az ő felsége eleibe terjesztendő minden fel­iratokban az iratik a’ végén „status et ordines trium nationum universi“ te­hát tiszta dolog az, hogy a’ szász-nemzet valójában létez az országgyűlésen, hogy a’ szász nemzet egy statusa Erdélynek, következőleg constatusa a’ töb­bi statusoknak. Már ha ez így van (a’ mit nem is tagadhat senki) minthogy az egész tömege a’ szász-nemzetnek nem jelenhetik meg a’ teremben, okve- tetlenül szükséges, hogy ezen nemzet legyen képviselve valaki által, az az mi általunk,— tehát helyes mind a’ constatus kitételünk, mind aláírásunk czíme annyival is inkább, mivel a’ jelen különvéleményünk nem szól a’ te­kintetes KK.nak és Rendeknek, hanem csak a’ repraesentatio mellé kapcso­landó; de bizonyítja állításom helyes voltát az eddigi gyakorlat is, mert ugyanis valahányszor a’ szász-nemzet valami Írást adott bé ezelőtt a’ sta­tusoknak, ezt mindég azon aláírással— deputati nationis saxonicae— adta bé, és nem volt az ellen soha semmi ellenvetés; továbbá az 1791-li 1792, 1794, 1809, 1811, 1834, és 1837-beli országgyűlési Jegyzőkönyvek megmutatják tisztán, hogy a’ szász követek mind szóbeli, mind Írásbeli kinyílatkozatai ügy nézettettek, és úgy fogadtattak el a’ tekintetes Karok és Rendek által mint a’ szász-nemzet nyilatkozata, sőt az 1791-beli Jegyzőkönyv 540-dik lapjánál fogva számtalan sok esetekben, magok a’ tekintetes Karok és Ren­dek bennünket elismertek a’ szász-nemzet követjeinek. — Ljítom tehát állí­tásomat, hogy tudniillik: Igen is volt, és van jogunk a’ constatus kitétellel és a’ deputati nationis saxonicae aláírással élni, hogy következőleg ezen ki­fejezésekkel a’ jelen különvéleményünkben igen is helyesen éltünk; és én arra kérem a’ tekintetes Karokat és Rendeket, méltóztassanak ezen külön vé­leményünket ügy elfogadni a’ mint van. — Magam részéről egyszersmind ki­nyilatkoztatván azt, hogy én ezen véleményünket igazítás végett visszavenni nem fogom. •— Végtére bátor vagyok ns alsó Fejér követe, b. Kemény Dénezs urnák azon állítá­sára, miszerént a’ szász-nemzet belső dolgaiba kívánna béfolyni, csak azt fe­lelni ez úttal, hogy teljességgel nincs jogok a’ tekintetes KK. és RR.nek a* szász nemzet belső dolgai elrendezésébe béfolyni— kivéve az oly eseteket—• a’ mikor maga a’ szász-nemzet kikéri a tekintetes KK. és RR.nek béfolyá- sokat. —• Ezen beszédemet Jegyzőkönyvbe igtattatni kérem.— Melyet pártoltak: Schreiber Simon, V enrich Mihály, Schvarcz János, Graef József, Schnell Károly, Schuster András, Filkéni György, Marien­burg József, Schmidt Mihály, Capesius Gusztáv, Jacobi Já­nos, Löv János, Schérer György, Herbert Sámuel, Keserű Sándor és Vagner Fridrich atyánkfiái. — c.) Nemes felső-Fejérvármegye követe, gr, Bethlen Gábor: Pártolva alsó Fejérvármegye tiszt, követe indítványát, nem tehetem, hogy szeben- széki egyik követ Konrád Vilmos ur beszédére, két megjegyzést ne te­gyek, az egyik a’ mi azon kifejezést „deputati nationis saxonicae“ illeti: az, hogy igen is vágynak deputati nationis saxonicae, mint a’ milyeneket ezen jelen országgyűlés alatt is volt szerencsénk itt látni, kik a’ nemzeti-gyűlés­ből a’ nemzettől voltak küldve, és talán Bécsbe akartak menni, de a’ tisz­telt követ urakat nem a’ nemzet küldötte, hanem jurisdictioik.— Másik meg­jegyzésem pedig ez, hogy a’ követ ur azt mondja miszerint az „inclyti con- status“ szavak azért is benne maradhatnak a’ különvéleményben,mivel ezt 6 Jegyzőkönyv. *49

Next

/
Oldalképek
Tartalom