Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)
1841-1842 / 1. ülés
E k s ő c L lí. s. Nov. 15-kéu. Ha törvénykönyveinket forgatom s sok szépet és jót; do ellenben sok határozat* lan, egymással ellenkező, ’s az önkény» bírói magyarázatnak tágas mezőt nyitó tömegét találom azokban személyes cs vagyoni jogainkat biztositó törvényeinknek; törvénykezési rendszerünk pedig maga egy végetlen labyrinthus, melynek elágazásaiban a’ legtisztább igazság is könnyen eltévedhet. — Mit mondjak Tekintetes KK. és RR. büntető törvényeinkről'? mit fogházainkról? Keresztül futok ezeken, mert e’ 19-ik században mind ezekről csak pirulva szólhatnék, 's különben is ezeknek hiányát mélyebben érzi minden hazafi, mintsem hogy a’ javítások iránti készséget akárki részéről is kétségbe hozni lehessen. Birtokunk’ czélszerü használatában kötve vagyunk; a’ szorgalom legbuzgóbb fáradozásainak is csak szűkös gyümölcsét arathatja. És itt jegyezzük meg, hogy hazánk sok százados fénynyel tündöklő házainak összeomlását nein mindég hiba és rósz számítás okozta; hanem igen sokszor onnan következett a’ veszedelem, hogy egy szélesebbre terjedt ’s még is szűkön kamatozó birtok’ jövedelme nein volt elégséges egy terhesebb háztáj minden szükségeinek fedezésére; midőn másfelől azt is meg kell vallanunk, hogy a’ pazérlás mételye sincs törvényeink által eléggé korlátolva.—Mind kettő méltó tárgya a’ törvényhozás figyelmének, mert a’ nemzet életerén ejti a’ sebet. Sokak Tekintetes KK. és Ilit. a’ tennivalók, ’s minél bizonyosabb az, hogy ennyi,’s ily nagyszerű tárgyak, melyeket én csak röviden érinthettem, egyszerre, tös- ténti rögtönözésképpen létre nem jöhetnek: annál inkább kell sietnünk és haladnunk azokkal, miknek megtehetése kezünk közt van. Minket a’haza’ ébredt figyelme kísér, tőlünk az sokat remél, vár, sokat kíván; minket a’ közvélemény, mely figyelmének irányát az elvek’ csatamezejéről az anyagi haladás’ terére fordította, a’ cselekvények’ pályájára szólít fel. És itt Tekintetes Karok és Rendek ne csalódjunk, mert ha szintén egy nemes buzgalom, segítve a’ sebesebben forgó vér, ’s virágos képzelet által, azt kívánná is elhitetni velünk, hogy a’ haza’ szent földje borostyánt csak az elvek bajnokinak terem: de a’ nagy rész, mely hidegen számol, egy tiszteletre méltó rész, mely janusi ábrázattal a’múltra és jövendőre kinézve, a’jelent ezekkel kapcsolatban fogja fel, 's végre a’ legnagyobb rész, melyet az élet’ gondja és terhe nyom, mely háznépet verejtékkel táplál, gyermekeket áldozattal nevel, méltánylani, ’s dicsőitni fogja azokat, kiknek kevésbé csillogó, de annál sükeresebb munkásságok után, anyagi gondjaik tágulván, ’s a’ szükség’ lenyomó terhe könnyebbedvén, képesekké lettek ön erejűken emelkedni nemesebb rendeltetésük felé. Minket a’ testvérhon’ példája mind ezeket tettleg igazolva szólít fel a’ követésre. Öröm-telve szemléljük, miként kezd az felemelkedni, ’s helyet foglalni az európai nagy nemzetek családjában, — mióta a’ nemzeti fejlődés a’ vagyonossággal karöltve teszi sebes léptű haladását. — Gőzösök hasítják a’ Duna hátát, kereskedési viszonyok kötik egybe keletet nyugottal; egy óriási vállalat a’ két anyavárost nem sokára egygyé alakitandja, századokra kiható intézetek emelkedtek, újaknak talpköve tétetik le.— A’ tudományok templomának falai már állanak; úrbéri viszony és hitel törvények által vágynak megalapítva; a’ hon édes anyai nyelvén szól királyához, ’s édesebb örömmel hódol az anyai nyelven hangzó törvényeknek is. ’S mi hátra maradnánk ezek megett ? A’ két ugyan azon szent koronát alkató ország, melynek áldott földjét atyáink közös erővel, ’s egy patakká elegyült vérrel szerzették, melynek lakóit nyelv, alkotmány,’s nemzetiség erős kapcsai lán- czolják egybe, különböző érdekekkel nein bírhat. Együtt kell nekünk a’ haladás’ pályáján sietni, ’s az út, mely czélhoz vezet, mely a’ szirtokat is, mit gondosan kikerülni szükség, kimutatja, a’ nagyobbik testvér által meg vau már törve a’ szeretett kisebb nyomainak is. És az a’ jó Fejedelem, ki a’ nagyobbnak előhaladási törekvéseit hatalmas karjával oly nagylelküleg gyámolította, ki most maga szólít fel minket is előadásai rendiben ön szükségeinkről, ön jóllétünkről gondoskodni, bizonyosan szintoly kegyes leszen irántunk is. Jegyzőkönyv. * ‘1
