Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)

1841-1842 / 7. ülés

28

Hetedik ü l ú s. Nov. 25-kt'n.

l-ső (if. 5-ik art. l-ső pontja’ ellenére nem lenne megtartva, midőn az egyik vallásból több, a’ másikból pedig kevesebb egyén neveztetett ki, a’ nélkül, bogy tagadni lehetne azt, miszerint a’ többi vallásokból is vannak a’ király ihivatalosságra elegendő alkalmatos személyek; de továbbá, a’ királyihivatalosok’ száma a’ leo- poldi kötéslevél’ 4-ik pontjában meghatározott „mos usitatus“ ellen, sokkal felyülmulja a’ köveíek’ számát, ’s a’ mi legsajno- sabb, a’ királyibi\ atalosok’ nemes és nagyon fontos hivatali köréből, alapos törvényeink’, jelesen a’ Decr. l-ső r. ÍMk (it. és a’

Comp. Const. 2-ik r. l-ső fit. l-ső art. 14-ik pontja’ sérelmével hibájukon kívül, törvényes Ítélet nélkül, meghalgatáflanúl többen meg nem hivattak; végre a’ mostani királyihivatalosok’ laisfroma, formájára nézve hibás volna abban, hogy nem az ő Felsége’ királyi leirata, hanem a’ kir. kormányszékhez jött udvari rendelet mellett közöltetetf.

A’ mi már a’ követek’ névsorát illeti: indítványoztatok az, hogy szabad kir. Erzsébetit város’ mostan legelőbbször megjelent követei az 1791-beli 61-ik törvényczikk’ értelmében soroztatnának és foglalnának helyet mindjárt a’ károly-fejérvári követek után; valamint szintén felhozatott az is, miszerint a’ jelen országgyűlési Jegyzőkönyv’ 4-ik száma alatt érdekelt Székely-Udvarhely városi és abrudbányai követek’ választási tárgyakba lett beléelegyedését a’ kir. kormányszéknek, ha szinte ezen tárgyak’ végképpeni eligazodása helyeseltethefik is, sérelemnek nem tekinteni nem lehet, midőn az ilyetén esetekbeni határozások’ tételére kirekesztőleg csupán és egyedül a’ KK. és Rll.nek lenne jogok.

Moly ezen indítványra a’ KK. és RR. végezték: hogy

A’ mostani laistronna nézve felfejtett sérelmeknek azon ágaira nézve, melyek az 1837-beli országgyűlésin 49-ik, 153-ik, és 242-ik jegyzőkönyvi számok alatt felfejtettek és elhatároztattak, azon határozataikhoz ragaszkodnak; mindazonáltal azon egyéneknek , kik az irt országgyűlésekor e’ tárgyakra nézve ellenvéleményüket nyilatkoztatták, most ezutíal is fennhagyatik jogok azt megtehetni.

Mely alkalommal tett vitatások közben mondott beszédeiket következő atyánkfiái kívánták Jegyzőkönyvbe iktattatni.

a.) Királyitáblai rendszerinti ülnök Ralla Mihály atyánkfia:

Hlélyen érezvén azt, miszerint a’ fejedelem’ és haza’ java mindég a’ nép’ minden renden levő képviselőinek egyetértésén nyugodott; valamint ellenben azt, hogy a’ juris publici kérdéseknek felette élénk vitatása, az anyagi jóllét’ eszközlésének nagy részben gátlója volt, ’s több constitutionalis országokban a’ fejedelem és nép közti féltékenységnek szülője lett: ezen érzetemnél fogva magam is megállapodtam volt nemes Alsófejér vármegye’ érdemes követének a’ sérelmekről tett részletes előterjesztésén ; csak egy pontra, a’ r. catholicus püspöknek consiliariusságára nézve kívántain kiemelni, és a’ Jegyzőkönyvben megjegyeztetni, miszerint ezen pontra nézve ez úttal is hivatkozván 1837-ben October’ 2G-kán e’ tárgyban mondott és a’ Jegyzőkönyv’ 30G-ik lapjától 311-ig beiktatott beszédemben ’s az Irományokkönyvében a’ 131-ik laptól a’ 137-ikig látható dissentiens opinioban felfejtett elvekhez: azok mel-