Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
2. kötet - 1841-1842 / 40. ülés
196 Februar 15-én tartott ditványozom: kérettessék meg ő felsége, hogy a' magyarországi RR-et arra szólítsa föl, hogy ók is részükről hasonló bizotmányt rendeljenek ki; egyszersmind följelentvén azon kivánatunkat, hogy a' magyarországi bizotmány az innen kinevezett hizotmánnyal munkáját közölje, minélfogva ez annál kimeritettehb munkát készíthessen; melly is kinyomtattatván, az ország törvényhatóságaival elólegesen közöltessék , hogy azután a’ targv a jövő országgyüléshpn országos tárgyalás alá vétethessék. Sok ellenvetések lehetnek az unió ellen, de valósággal azokat, ha egyenként elő nem soroljuk is mi napi renden sincsen, — egy fóokkal előre nagyon meg lehet czáfolni, t. i hogy minden alkotmányos rendelkezés, minden törvények semmit sem érnek, ha nincsen erő, mi által fenntartassanak (helyes). Nevezetes törvényei vágynak Erdélynek, de a’ mellyek nyugosznak törvénykönyveikben, s nevezetes törvényei voltak kivált Erdélynek. mellyek közül iia csak néhányat bírhatott voma Brittania, most bizonyosan sokkal jelesebb ország lenne Rajtunk nincs intézvény, melly segíteni képes legyen; mert kis és gyönge létünkben rejlik az elháríthatatlan ellensúly. — Van minden romlatlan jellemű magyarban egy sajátságos neme az érzésnek. melly őt sírig késéri, melly multat, jelent, s jövőt, egy tündérege, elóérzet , s sejtés fátyiozoit kepébe burkolva, mint egy panorámában varázsolja ollykor lelke elébe ; kiiuagyarázhatlan — mint amaz érzés, inellyet a' magyar melodia hangjai költenek föl; bús tán a' múltért, komoly a‘ jelenért. \ idám a' jövőért. Ki van, ki előtt illy megfejthetetlen érzésében a* hajdan nagysága Nagy Lajos, Hunyadi János és Mátyás korában— s ezzel szembe téve Mohács, Tatai-járás, Básta s Mihály vajda gyászideje — meg ne elevenülnének ? K inek lelkében illyenkor emelkedő érzés búval vegy it\e, s komoly elegületlenség a’ jelen középszerűségével, egymást ne váltogatná? — ki van, ki illyenkor ne esküdte volna magában, mindent tenniţ mi csekély tehetségétől telik arra, hogy a' magyar, olly alászállástól, minőben valaha gazolt, többe ne csak ne retteghessen, s ne csak olly dicsőített s oly hirti légyen minő mar volt — hanem boldog igazi boldog; s boldogsága rendíthetetlen alapra legyen alkotva, mint még soha sem volt? (zajos tetszés.) ’S reméljünk t. KK. és RR.! im a’ fiatal elhányta a' váll és hajport: s nem csak a’ hiúság' hanem emberiség íükrébe is tekint; puha pamlagról kikelvén, elődei lovagi szokását gyakorolja; ember szólás helyett közdolog, s ösmeret szerzés kezd lenni napi munkája; a1 becsület féltés, ’s szívesség nemzeti jellemüket ismét ékesítik; az önzés hátra kezd vonulni, ’s igy győzni foga’ közérdek, s nagy lesz Magyarország , nagy a’ magyar-birodalom s dicső és erős annak trónja, miilyen meg sohasem volt! (helyes) S e czél csak egyesülés nyomán elérhető; csak egyesülés lehet jelszava ez iránynak ; (helyes). S ha mi, kik a’ magyar nagyságot méhében rejtő időnek csak küszöbén állunk meg, talan nem is juthatunk az Ígéret földére, ne csüggedjünk azért: a dolog természetes rende szerint nekünk is jut valami; és minden esetre kiért teszünk inasért, mint magunkért, midőn maradékainkért tettünk? azon maradékért t KK. és RR. melly méltánylással kisérend a' sirig,és hálával azon túl is. A jó következmény iránt ne csüggedjünk t. RR.! fejlődik a' vélemény, érik a’ közszellem, nő segéd. Ki nem látja emelkedni a’ magyar fiatal keblét, ki nem látja szikrázni szemét, midőn a’ régi magyar a‘ dicsőség idejéről van szó, midőn Zrínyiek , Hunyadiak dicső nevei emlittetnek ? Elholt vala mult században ezek ’s iílyek emléke; s im feltámada, s velők együtt támadand föl a’ magyar haza, mint Phoenix poraiból, szebb ’s dicsőségesebb mint valaha volt, s ez időt hozza Isten! (Szűnni nem akaró zajos éljenzés ’s kard csörgés.) Gál Domokos (kir. hivatalos). Kitüzetett élőnkbe az Erdélytől el választatni czélba vett törvényhatóságok feletti tanácskozás, mellyról az alsó-fejéri tisztelt követ ur általmenetelt tett Erdélynek Magyarországgal egyesülésére. Én
