Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
1. kötet - 1841-1842 / 1. ülés
3 néposztálvt; ’s ennek és még több honi körülményeknek következésében ma már nálunk is oda ért a’ dolog, hogy az idő intését értő földbirtokos éppen olly sür- getőleg óhajtja törvény által rendszeresítni magának, ’s szolgáló embereinek kölcsönös viszonyait, a’ milly esdekelve várja hazánk lakóinak egy milliót meghaladd osztóivá az állandó és határozott urbért. — Az adózás rendszerével sem áll jobban a’ dolog, ’s mind a’ felosztás, mind a’ felszedés tekintetében valamelly lényeges hibának kell rejtezni, ott hol a’ más orságokhoz mérve hasonlíthatatlanul csekély adó mennyiség ekkora terűvel látszik a’ népre sulyosodni. Ha törvénykönyveinket forgatom , sok szépet és jót, de ellenben sok határozatlan, egymással ellenkező ’s az önkényü bírói magyarázatnak tágas mezőt nyitó tömegét találom azokban személyes 's vagyoni jogainkat biztosító törvényeinknek. — Törvénykezési rendszerünk pedig maga egy végetlen labyrinthus, melly- nek elágazásaiban a’ legtisztább igazság is könnyen eltévedhet. — Mit mondjak tekintetes KK. és RR. büntető törvényeinkről? mit fogházainkról? keresztül futok ezeken, mert e’ 19ik században mindezekről csak pirulva szólhatnék; ’s különben is ezeknek hiányát mélyebben érzi minden hazafi, mintsem hogy a’ javítások iránti készséget akárki részéről is kétségbe hozni lehessen. — Birtokunk czélszerü használatában kötve vagyunk, a’ szorgalom legbuzgóbb fáradazásainak is csak szűkös gyümölcsét arathatja. — És itt jegyezzük meg: hogy hazánk sok százados fénynyel tündöklő házainak öszeomlását nem mindig hiba és rossz számítás okozta, hanem igen sokszor onnan következett a* veszedelem, hogy egy szélesebbre terjedt 's még is szűkön kamatozó birtok jövedelme nem volt elégséges egy terhesebb háztáj minden szükségeinek fedezésire; midőn másfelől azt is megkell vallanunk, hogy a’ pazérlás mételye sincs törvényeink által eléggé korlátolva. Mindkettő méltó tárgya a’ törvényhozás figyelmének, mert a’ nemzet életerén ejti a’ sebet. Sokak tkes KK. és RR. a' tennivalók; ’s minél bizonyosabb az, hogy ennyi, ’s illy nagyszerű tárgyak, mellyeket én csak röviden érinthettem, egyszerre tösténti rögtönőzésképpen létre nem jöhetnek, annál inkább kell sietnünk és haladnunk azokkal, miknek megtehetése kezünk között van. — Minket a’ haza ébredt figyelme kisér, tőlünk az sokat remél, vár, sokat kiván. — Minket a’ közvélemény, melly figyelmének irányát az elvek csatameze- jéröl az anyagi haladás terére fordította^ a’ cselekvéuyek pályájára szólít fel. És itt tekintetes Karok és Rendek, ne csalódjunk, mert ha szintén egy nemes buzgalom, segitve a’ sebesebben forgó vér, ’s virágos képzelet által, azt kívánná is elhitetni velünk, hogy a’ haza szent földje borostyánt csak az elvek bajnokinak terem; de a’ nagy rész, melly hidegen számol, egy tiszteletre méltó rész, melly janusi ábrázattal a’ múltra és jövendőre kinézve, a’jelent ezekkel kapcsolatban fogja fel; ’s végre a’legnagyobb rész, mellyet az élet gondja és terhe nyom, melly háznépet verejtékkel táplál, gyermekeket áldozattal nevel, mél- tánylani ’s dicsőitni fogja azokat, kiknek kevésbbé csillogó, de annál sükeresebb munkásságok után, anyagi gondjaik tágulván, ’s a’szükség lenyomó terhe könnye- bedvén, képesekké lettek önerejeken emelkedni nemesebb rendeltetésük felé. — Minket a’ testvérhon példája, mindezeket tettleg igazolva, szólít fel a’ követésre. Orömtelve szemléljük miként kezd az felemelkedni, ’s helyet foglalni az európai nagy nemzetek családjában, miólta a’ nemzeti fejlődés a’ vagyonossággal karöltve 1* első országos ülés.
