Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)
1837-1838 / 82. ülés
nézve, a’ keresztül élt századokat sokkal felyül mulo aeraját nyitja meg, ezért midőn tegnap azon szavakat „Honniságu és „Nemzetiség" e’ teremben viszhang-ozni hallottam, reménnyel teli, ’s azon mély hiedelemmel szollottam fel akkor én is, hogy szent ügyünk’ gyözedelme e’ napot elfelejthetetlenné téendi előttünk, de me^szollaltak mások is, a’kedvelt szavakat elnyomta a’ sok „nem ianácsosií „nem illendő*1 „így jobban jö kiíc „igy okosabb lesztí ’s imé a’ hideg okosság , hogy okosság volt é ! a’ felett vitatkozni nem akarok, de hogy hideg volt, azt érzem, elnyomta, elfojtotta azt, minek hogy kívánt sükere légyen, hév kebelből forron kellett volna világra jönni! így mi lett ezen napnak következése? azon gyermek, kinek életében helyheztettük reményeinket, 's kinek egy új népet lehetett volna nemzeni, holtan született! „Ad még az Isten más gyermeket“ így szolnak sokan, kívánom én is! de hogy mit ád az ég? nem tudom, ’s mind addig mig a’ felett bizonyosságot nem szerezhetek magamnak , ezt fogom siratni ! mert ez, ha akartuk volna élne most! TT. KK.* és RR. ! én, valamint más Kővet társaim is egy részt azon elvből indultam ki , hogy nekünk törvényeinket magyarul írni természeti, ’s positiv törvények szerént jogunk van, más részt azon elvből, hogy annak, mihez jussunk van , gyakorlatára , bár mi kifejezéssel is , szabadságot kérni annyit tesz , mint ezen jogán magán kételkedni , mert ezen szavak ,,kérni“ és „jog“ egymással ellenkeznek , e’ tárgyat pedig bár mi oknál fogva halasztyuk el továbbra, elhalasztásunk értelme mindég csak az marad, hogy a’ Felség engedelme , ’s egyenes parancsolatja nélkül hozzá fogni nem merünk. Lemondtunk hát mostani jussunkról a’ végett, hogy lemondásunk majd később gyümölcsöket teremjen , én még eddig elé a’ gyümölcsöket nem látom, ’s csak azt tudom, hogy lemondtunk, annálfogva ha bár késő is, azon kívánságom' vagyok kéntelen kifejezni, hogy vajha az , a’ mi tegnap oly hoszszas vitatásnak tárgya volt, még emlitésbe se hozatott volna! Vajha későbbre balasztánk vala , mikor nem csak kívánság, hanem akarat, és erő is lakván bennünk , ezen tárgy kivívására inkább meg lészünk érve ! óhajtóm hogy azok , kik az általom nem pártolt utat ja- vallották , reményeikben , mint én mostan, ne csalattassanak meg, ’s akkor ha ebben meggyőződöm, ismét jobb kedvel, ’s vidámabb szemekkel tekintek a’ jövendő felé, — még eddig csupán azt látom , hogy volt ugyan , ’s ismét eredhet, de jelenleg ön tettünknél fogva, nincs többé jussunk, ’s minthogy nékem Küldőim kötelességemé tették, országunk’ jelen jogai fenntartására ügyelni, ennélfogva tehát oly meszsze látónak, milyenek ezen Ország - Gyűlés több tagjai, lennem nem szabad, igen természetes ha minden csak meszsziről kékellő jövendő reménnyit félre tévén, nemzetem’ jelen helyzetét kívánom védeni. Ezen jelentésemet, mely se nem protestatiot, se nem óvást, hanem azt, mivel magamnak, s Küldőimnek tartozom, ön igazolást foglal magában, a’ Jegyzőkönyvbe igtattatni kérem.“ NYOLCZV A NKETTÖDIK ÜLÉS. November 23-án. 371 Kir. Hivatalos Gál Domokos: Méltóságos Gr. Elnök Ur! TT. KK. és RR. ! % „Arra nézve , hogy azon Feljelentéshez, melyben a’ TT. KK. és RR. azon igen helyes óhajtásokat , és szándékokat kívánják Felséges Fejedelmünk’ eleibe terjeszteni , hogy az ezután hozandó Törvények magyarul irattassanak ţ — arra nézve , hogy ezen Feljelentéshez egyszersmind kérés kapcsoltassék: abban látom a’ TT. KK. és RR.’ aggodalmát, hogy attól tártnak, nehogy ezen kérés’ hozzákapcsolása által a’ magok jussokat, valamiképpen veszedelmeztessék. En TT. KK. és RR. ! tegnapi eléadásommal cgyezöleg bátor vagyok tisztán kinyilatkoztatni, hogy ebben semmi jusveszedelmeztetést nem látok, — és ezt azon reménységgel nyilatkoztatom ki , hogy ha a’ TT. RR. engem meghalgatni méltoztatnak , erről meg fognak győződni. „Arra kérem a’ TT. RR-ket, méltoztassanak azon fundamentalis Törvényünkre, a’ Decr. 2. Része’ 3-ik Titulussára figyelmezni, melynélfogva a’ Törvényhozó Hatalom köz a’ Fejedelem és Nép között. Ezen fundamentalis Törvény szerént valamint a’ Törvényhozás, úgy az Articulusírás is mind belső foglalatjára, mind formájára nézve sem nem egyedül a’ Népnek, sem nem egyedül a’ Fejedelemnek munkája: hanem ez együtt a’ Nép’ és Fejedelem’ munkája. Mely elvei egyezöleg a’ TT. RR. vélekedésem szerént nem azt kérik a’ Fejedelemtől a’ magok Feljelentésekben, a’ mihez, mint a’ Törvény által nem tiltott dologhoz a’ TT. KK-nak és RR-nek , mint a’ Törvényhozó Test’ egyik részének a’ magok részekről jussok van, — nem azt kérik, hogy az ezután hozandó 93* Kir. Hivatalos Gál Domoko’s beszéde.
