Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

1834 / 2. ülés

c> Második ül 1' s. Jun. 19-kén. A’ miiy örömmel <öltötte cl keblemet a’ tekintetes nemes rendek­ének azon bizodalma, melynél fogva engemet a’közelebbi hónap’ 28-kán „az országgyűlés’ elnöki hivatalának ideigleni folytatására szabad válasz­tás által kijelelni méltóztattanak ; épen oly sajnosán kénytelenítetteni „akkor , mikor a’ tekintetes rendek között mint a’ kir. kormányszéktől „küldött elölülő úgy jelenvén meg a’ tekintetes rendek ezen küldetés’ „módjában való meg nem nyughatásukat jelentették ki, azon hivatalom’ „folytatását félbe szakasztani. De kettős örömmel jelentem meg itt a’ inai „napon, midőn a’ tekintetes nemes rendeknek személyemre esett vá­lasztással kijelentett óhajtásuknak felséges Fejedelmünk eleget tett; kö­vetkezőleg, már részemről is minden akadály elenyészvén, ezen ideig- „leni , de díszes és előttem igen becses hivatalomat újra folytathatom; „a’ melynek hogy megfelelhessek , teljes erőmet és igyekezetemet arra „fordítani hazafiui érzéssel Ígérem, és a’ tekintetes státusokat arra ké­vém, hogy ezen igyekezetemet rendes és becses tanácskozásuk által fel- „segéleni inéltóztassanak.“ Mely beszédben az vétetvén észre , hogy az elölülői széknek elnök atyánkfia által történő ujabbi elfoglalásáról oly forma em­lítés van, mintha ennek alapja nem annyira a’ választás mint azon kegyelem lenne , miszerint felséges Fejedelmünk a’ köz óhajtás­nak eleget tenni kívánt; a’ KK. és RR. ezen elvnek ellene mon­dottak, felséges Fejedelmünk’igazság szeretető iránti hóduló mély tiszteletüket nyilatkoztatván egyébiránt az elnökség’ kérdésében» akakályok’ elhárításáért. Mely után ideigleni elnök atyánkfia azon viszonnyílatkozatot tévén: „hogy ó Felsége* parancsolatából úgy foglalja el az elölülői széket mint ragasztott elölülő.“ Ezen nyilatkozatban , a’ felséges Fejedelem’ igazságossága i- ránti hódulást, és a’ haza’ választási jusának biztosítását egyszerre sommásan kifejezve találván a’ KK. és RR. Örömüket és meg­elégedéseket többszörözött „éljen“ kiáltásokkal jelentették ki. G.) Az ideigleni tollritelről az első ülésen 3-ik szám alatt ja­vaslatba hozatot, de félben maradott indítvány folytattatván, köz­ügy-igazgató Hilibi Gál László atyánkfia, az előbbi alkalma­tossággal is eléadott ellenvéleményét oly hozzátétellel ujitja meg, hogy az országgyűlés némely esetekben itélőszék is lévén, ha nem a’ törvény által rendelt tol Ívivók’ hiteles pennája alatt kelnek Íté­letei, törvényesek nem lesznek; Felső Bükki Horváth Ferencz atyánkfia pedig, mint az itélőmesteri hivatal’ egyik mostani vise­lője, ragaszkodván hivatali társa Tancsi Földvári Farkas a- tyánkfia által az első ülésen mind hárinok’ nevében tett nyilatko­zathoz, újból kijelenti, hogy hivatalukat, melyet ö Felségétől, csak a’ legközelebbi, most már jelenlévő országgjiilésig ideiglen nyertek, országgyűlésen a’ KK. és RR. akarata ellen viselni nem kívánják. A’ KK. és RR. az országos választás alá tartozó hivatalok’ be­töltésének semmi esetben más útját azon kívül, melyet az 1791- beli 20-ik törvényezikkely szabott ki, nem ösmérvén, az itélőmes- teri hivatalokat a’ több választás alá tartozókkal együtt jelenleg ürességben lévőknek tekintik, ’s a’ lehető káros következtetések’ kikerülése’ tekintetéből szükségesnek találják ez úttal mind a’ há­rom nemzetből egy egy tol Ivivőt egyes szózatolás’ utján nevezni ki, csupán a’ valóságos országos elnök’ és itélómesterek’ törvény­szerinti helyreállatásukig való munkálkodásra ; mely idő alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom