Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)

1834 / 11. ülés

22

Tizenegyedik ü l s. Jul. 2-kán.

mint azon protestáló nyilatkozót ellen is, melyet Kraszna-várme- gyei követ b. Huszár Károly atyánkfia sokszor nevezett k. hivatalos atyánkfiának azon panaszos előadására „miszerint tanácskozási szabadságát jus ligatum alatt lenni állította,“ elő hozott, vissza protestált és ezen protestáló és vissza protestáló nyilatkozatainak beiktatását megkívánta.

*

40. ) Olvastatik közügy-igazgató Gál László atyánkfiának az országgyűlési tollvivőség’ tárgyában a’ kilenczedik ülésen 33-ik szám alatt béadott Írásbeli hivatalos ellenmondása. Mely alkalmatossággal nevezett közügy-igazgató atyánkfia a’ 33 szám alatti iktatványra nézve megjegyezte: „hogy nevezett atyánkfia a’ közügy-igazgatót a’ kir. Felség’ jósainak, az ezekkel összeköttetésben álló ország’ és nemzetek’ jósaitól elválasztva (isolálva , őrállójának sem Írásában sem szavaiban ki nem jelentette, és magát o- ly annak képzeltetni soha sem kívánta ’s nem is kívánja; ellenben a’kir. Felség’ jósait, az ország’ és nemzetek’ jusaival, az alkotmánynyal, a’haza’ rendszerével, sarkalatos törvényeivel össze fiiggő kapcsolatban álló szerkeztetésnek, a’ törvényeknek, hivatalos védlőjének lenni tartja magát; ’s ily értelemben tette hivatalos ellenmondását. Ajánlja továbbá, hogy ha a’ KK. és RR. kívánják otasítványát és esküformáját, melyekre hivatkozott, örömmel elömotatja, úgy tekintvén e’ részben a’ KKat és RRet mint committenseit, midőn az országgyűlés adta ki 1716-ban a’ közügyigazgatói esküformát, mely helyben hagyatott 1735-ben is,’s mely mellé 1779-ben különös utasítvány adatván, következőleg minden közügy-igazgatók, ’s önnön maga is arra és a’ szerint tette le hitét; kinyilatkoztatja azonban azon véleményét, miszerint, ha a’

KK. és RR. ezeken valamit változtatni szükségesnek találnák, annak csak akkor lehetne helye, midőn a’ törvényhozás’ körébe, és hatóságába fognak bocsátkozhatni.

Köziig}’-igazgató atyánkfiának azon nyilatkozatát, miszerint a’ haza’ jósainak is a’ Felség’ jusaival összekötve való fenntartása iránti buzgóságát (a’ mire egyébiránt, ily értelemben, minden hazafi hittel köteles) jelentette, a’ KK. és RR. köz helybenhagyással fogadták; Írásbeli ellenmondására, valamint ez úttal tett szóbeli nyilatkozatának egyébb részeire nézve is észrevételeik’ megtételét a’ közügy-igazgatói utasítvány’ és esküforma’ béadásáig, és mindezeknek köziratra bocsátása és köz nemzeti gyűlésen való felt étele utánig elhalasztván.

41. ) Említésbe hozatván az, hogy követ atyánkfiainak még mind ez ideig semmi napi-pénz nem adatott; indítvány tétetik az iránt, hogy az illető napi-pénz’ mennyisége országosan meghatá- roztatván, annak kiadása iránt rendelés tétessék. Felfejtetett ez alkalmatossággal az, miszerint minden törvényesen választott követ, miden megkülönböztetés nélkül, egyforma jusu és befolyású képviselője hazánknak, ’s ennélfogva a’ napi-pénz nem a’ külön törvényhatóságok’ kebelbeli, hanem a’ haza’ valóságos köz országos költsége egyfelől; másfelől pedig ezekből folyólag egyik törvényhatóság’ követét is több vagy kevesebb napi-pénz nem illetheti. Kivilágosítatott továbbá az, hogy az országos pénztárba (provincialis cassa) a’ haza’ szükségére megkívántaié summa’ mennyiségét annak kirovása’ és felszedése’ módjával együtt meghatározni; az abból teendő költségek’ mire és miként fordítását elrendelni, és az azt sáfároló tisztektől számot venni a’ KK. és RR. tö-