Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 4. ülés
Negyedk ülés. Jun. 24-kén. 13 taival maga helyre állapításán kívül terjeszkedhessek ; a’ KK. és RR. a’ kir. előadásokba most teljességgel nem ereszkedve, ezen elv’ nyomán, haladékon kívül választáshoz kezdeni szükségesnek találják. Mely alkalmatossággal kir. hivatalos b. Jósika Sámuel atyánkfia kinyilatkoztatja, hogy a’választáshoz kezdést nem csak úgy, mint maga magában is elóleges tárgyat, hanem azért is, mivel a’kir. előadások’ elsője is ugyan azt, t. i. az országos hivatalok’ megválasztását foglalja magában, tartja szükségesnek. Mely értelme a’ felebb előadott elvnek, mint a’ KK. és RR. nézetével ellenkező, el nem fogadtatván, nevezett atyánkfia maga ezen ellenvéleményét kívánta béiktattatnj. 22.) A’fennebbi elvből folyólag meglővén már állítva az, miszerint az országos választás alá jövő hivatalokra való szózatolásnak minden más országgyűlési tenni valókat meg kell előzni, szükségesnek találtatott, némely részeleti kérdések’ előre eldöjtése: t. i. hány ht'vatalhelyre legyen egyszerre a’ szózatolás ? egy egy hícatalhelyre, hány személyre adódjék szózat? ha a’ szózati többség’ hármas számába háromnál többen mennek bé, miként legyen a* felküldés? hol és mimódon történjék a’ szózatolás? Mely kérdések’ vitatása alatt felfejtetett az, hogy azon mód által, miszerint az országos választás alatti hivatalokra mind egyszerre történnék a’ szózatolás és megerősítésre küldés , mind az ország’ választási mind az ő Felsége’ megerősítési jusa’ csonkulást szenvedne; az ország’ jusa az által, hogy némelyike azoknak, kiknek hivatalba lépését különösebben óhajtja a’ köz vélemény, több helyekre nyervén szózatokat, midőn nem tudható, melyik személy mely hivatalban erősítetik meg, a’választó maga szózatát, meglehet, sok helyre ’s mégis csak oda nem adta, hol az ért volna valamit, és igy azt tisztán elvesztette; midőn másfelől oly feles számú személyeknek is — a’ mennyi minden választás alatti hivatalokra egyszerre szózatoláshoz megkiv ántatik — összeszeinelése a’ v álasztókat azon kénytelenségbe hozná, hogy nem bizodalmok’ jeléül, hanem számpótlásul adják szózatikat némelyekre : de csonkulna ezzel a’ fejedelmi megerősítésbeli jus is; mert azon személy helyett, kit az egyszerre választás’ esetében valamely szózatoló, talán négy — öt helyre tenne bé hogy annál bizonyosabban nyerhessen valamelyik helyen megerősítést, ha az első helyre márkinevezve tudná, másoknak adna szózatot; és igy a’ fejedelmi megerősítés, több személyekre terjedne ki. Felfejtetett továbbá az, hogy az 1791-beli 20-ik törvényezikkely’ nyomán minden hívatalhelyre minden bévett vallásból 3-om 3-om személynek kelletvén megerősítésre küldetni, e- zen törvénynyel összehangzólag és igazságosan csak úgy lehet szó- zatolni, ha kiki annyi szánni személyekre szózatol, a’ mennyinek megerősítésre is kell menni; különben a’ hármas számba második, harmadik helyre, kevés szózatokkal olyanok mehetnek bé, kiket épen nem a’ többség választott ki. Felfejtetvén végre az, hogy sem törvény, sem a’ dolog’ természete nem kívánja, sőt az 1791-beli 11-ik tQrvéuyczikkely’ azon rendelésével, mely szerint nein három szózatoknak, hanem három személyeknek minden vallásbeliek közüli felküldése határoztatok, nyílván ellenkezik, a’ mi régebbi szó- zatolások’ alkalmával némelykor történt: hogy azon esetben, midőn a’ szózatolási Jjibbség’ hármas számába 3. személynél több esik belé, azok, akár hányán is legyenek egyforma szózatuak, mind felküldessenek erősítésre: J >od ni j ' • a . • 1 Jegyzőkönyv. 4 t
