Az erdéllyi három nemzetekből álló Rendeknek 1794-dik Esztendőben Szent András Havának 11-dik napjára Szabad Királlyi Városba Kolosvárra hirdettetett, és több következett napokban tartatott közönséges Gyüléseikben lett Végzéseknek és foglaltosságoknak Jegyzö könyve, 1794. november 12. - 1795. április 2. (Kolozsvár 1795)
1794-1795 / 2. ülés
figyelmese, a’ köz-jónak munkálkodására tellyes igyekezettel törekedd gyünk. Kérdezzük - meg egyenként, egyben fereglett érdemes Hazánkfiait s vegyük értelmeket. Bizonyofan ezen Tárgyat fenkife fogja maga kifejezésével el-mellözni. Ditséretes Tzél, ’s felette hafznos , ha ineg-nem vettyük. Sokfzöí- az indulat meg-hibáztattya a’ Lépéft; mellen ofztám az akarat nem fe- gilhet. — Kitsi idő múlás hátra veti a’ Dolgokat , mellyeknek el-vefzteg- léle károkat Ízül ; gyakron az elme alkalmatosbb környül-álláfokra lefes- kedik , s tsalt vét reménysége , minden munka ugy halad, ha fzomfzéd ki- kapáfokra nem terjefzkedik a’ gondolat, ’s a’ vágyódás, ’s a’ maga eleiben vett művitek határiban nem tétováz. Majd egy, majd más fzin alatt tsalogattya a' képzelődés a’ gondolatoknak rendit , ’s tsiklándoztatásával meg-zavarja , vízre vezet, ’s révre nem vezérel. A’ képzelt okokon épült belső gyiilölség, megvetés; melly ha Dobra nem ültetik is , külőmbőzö hangokra pengeti a’ hurt, az egymáshoz való Bizodalmatlanság, melly káros idegenségeket okoz , ’s ez táplálva a’ vifzontagoţ gyanút, ’s balul meg rögzött vélekedéfeket, nehezíti a' Közben való egyezéft. A’ vak biz- tatáfok titkos fugarláfaival el-ragadgyák a’ Futót , meg-tántorittyák pál- jájában , ’s nem ér oda , a’ hová igyekezik. A’ Bizodalom, mell}' hizel- kedésével máfok jó tanátsait ki-rekefzti , homállyofittya az értelmet , gyengíti az erőt, ’s végre tserben hágj'. Az állhatatlanság , ’s ujjutáfok fze- retete^ a’jól el rendelt Dolgokat fel - féízegeti , hátrállya az el-intézett boldogságot i távul-vetij lia fzin te az oda juthatáft el-nem enyéfzteti-is. f . ^0$. ( 29 ) Ezek , ’s több ezekhez hafoniók azok, méllyek a’ folytában való , 's el folyt dől gokat miveíTeire nézve illy panafzfzal fejezték, ’s idő jártával bé* fejezhetik, hogy midőn lehetett, nem jól akartak, ’s midőn jól akartak, nem lehetett. Szerentsétlen Nemzet , és Tartomány az, melly vifílt Dolgait e’fzerént ábrázolhattya ; mert magában találja a’ hibát , ’s annak fullj’át a’ maradékra botsáttya. Jobb más kárán kinek-kinek tanulni, mint magáén efzmélödni.Nagy Me fi er a’ Példa, követöt parantsol, ’s tilt, édesget, és fenyeget ■, ’s termélzete fzerént tsalogat, és rémit. Boldog az, a’ ki jó válafztáfi téfzen ; mert hem mindenkor jó, a’ mi tettfzikj nem mind arany, a’ riii fénylik. Megkell tehát vi’sgálni hideg vérrel; mellyet einem foglalt az előre való ítélet-tétel, mit leheíTen, ’s miképpen lehelten biztofon követni, ne hogy a’ ki vitézséget ( melly nagyon fzép Férjfiui tulajdonság ) vadáfz vakme- meröségre vetemedgyék: Az adakozó , könyörülő magát tékozláífal njro- morittsa. Bizonyos mértékben jó minden , még a’ ki a’ jóval divatlanul él, az-is még-romlik ; mert a’ jóval vifzfza él, a’ mértékletefség őrzi az ivet a’ meg-repedéfióh i » Ezek j ’s Számtalanok meg-véttetik az tigráfi $ ’s a következéíek efmértetik-meg ofztán a’ közönséges ügy follytatásban meg-eíett hibákat ; de a’ meg történt dolog után fukeretlen a’ tűnődés. Meg elégedés, öröm ; ’s jól-vitt kötelefségünkröl öhnen magunk meg - gjrözödéfe fejezze a mi munkáinkat , ’s annak, a’ mi ezt akár a1 Királlj'ra, akár a Hazára néz\tí akadállyoztatthatná, el-hárittására rneg-lévén bírálva a’ Mltgs. "tekintetes Kendek, és Státufok, egyben vetett lehettségüukkel llgyelmezzlink tökéletefeii
