A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 195 egy olyan szakférfiú, akire mondhatom, büszke lehet bármely ország. Kubinek Gyula a következőket írja előadói javaslatában (olvassa) : »De természetes, hogy midőn ezen követeléseket felállítják, ami különösen az állategészségügyi, vámügyi vasúti kezelést illeti, megfelelő biztosítékot is kell követelnünk a német kormánytól, hogy Ígéretei nemcsak papíron maradnak, hogy velünk szemben tényleg úgy fogja életbeléptetni, mint nem egy ellenféllel, hanem mint egy politikai és gazdasági barátjával szemben, mert hogy a német politikai barátság iránt a bizalom sok tekintetben nálunk ingadozóban van, nem tévedünk, ha ezt a jelenséget a gazdasági téren tapasztalható, barátságosnak egyáltalában nem mondható elbánással és viselkedéssel hozzuk kapcsolatba. (Mozgás.) Én tehát itt igenis szakférfiakra, tekintélyekre hivatkoztam, kiknek nemcsak súlyúk, hanem politikai éleslátásuk is van és akik ismerik az egész gazdaközönség hangulatát és akik ilyen dolgokat csak akkor Írnak, ha meggyőződnek, hogy ezen hangulat a valóságnak megfelel. De tovább megyek. A második tekintély, akire hivatkoztam, a Gyáriparosok Országos Szövetsége. Ennek elnöke Chorin Ferencz t. barátom, kinek nemcsak szaktudását ismeri el egész Magyarország, de higgadtságát és pártok feletti állását is. A Gyáriparosok Országos Szövetségében az alelnök Hegedűs Lóránt bizottsági tag ur. Az ő nyilatkozataiból Win- disch-Graetz Lajos t. barátom igen mulatságos szemelvényeket olvasott fel. Nem minden arany, ami fénylik, s ami itt mondatik, azt nem kell mind komolyan venni. Amint nem kell komolyan venni Hegedűs Lóránt urnák szereplését sem a delegatióban, vagy legalább azt lehet mondani, hogy ez a szereplés teljesen eltérő "es különböző egyéb szereplésétől. Erre nem akarok rátérni, hiszen eléggé élesen mutatott rá Windisch-Graetz t. barátom, ki szóról-szóra fel is olvasta Hegedűs Lóránt beszédét. Azt hiszem, a külügyminister ur akkor azt nem hallotta; de jó lesz, ha még egyszer meghallja, hogy a munkapárt részéről mit mondott Hegedűs Lóránt. Azt mondta, hogy ha egy privát üzemről volna szó és ha úgy volna kezelve az ő informatiós üzeme, mint ahogy a külügyminister kezeli ezt, akkor ő azt a tisztviselőjét egyszerűen elküldené. Ilyen kedvességekkel látják el a külügyminister urat a munkapárt részéről. Ne tessék tehát azt hinni, hogy csak mi vagyunk azok, akik támadjuk, mi csak azok vagyunk, akik szembe támadjuk a külügyminister urat és ez a különbség köztünk. Most rátérek arra, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségében milyen hangok hallatszanak, hogy ebben a szövetségben, mely repre- sentálója az összes magyar gyárosoknak és központját képezi az ipari testületeknek, hogyan beszélnek, hogyan emlegetik és critisalják a mi barátságunkat Németországgal. Az egyik szónok többek közt ezt mondja (Olvassa): Röviden azzal fejezem be szavaimat, hogy hivatkozom arra, amit Sydow német államtitkár mondott ezelőtt két héttel. Azt mondotta az iparosok nagygyűlésén, amelyre elhozta a császár üdvözletét is : Kérem, nekünk sikerült, ha nem is szeretetét, de tiszteletét a nemzeteknek megnyerni. Hát igen tisztelt uraim, én is azt hiszem, hogy mi nem vagyunk túlságosan szerelmesek Németországba, de azt meg kell állapitanunk, hogy tiszteletünkre mindenesetre igényt tarthat. Azonban nekünk ebből le kell vonnunk magunkra nézve azt a consequentiát, hogy megköveteljük, hogy jövőben ők is tiszteljenek bennünket. (Elénk helyeslés.) Hiszen ha akarnék, sok részletet tudnék felolvasni itt, amelyek mind egyértelműen azt bizonyítják, hogy ez elégedetlen hangulat ott is ép úgy megvan, mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben. De hogy mennyire igy van ; hogy a német kereskedelmi viszonylatban mennyire mi vagyunk az inferiorisabb szerződő fél és hogy ép ezért mennyire óhajtják a németek a jelen állapotot fentartani, és hogy az nem egyoldalú magyar felfogás, hogy ez a német kereskedelmi szerződés ránk nézve a legsúlyosabb áldozatokat jelenti, erre nézve Delbrück államtitkár beszédének egy rövid passusát akarom csak felolvasni, amely azt bizonyítja, hogy Németország meg van elégedve a szerződéssel és hogy mennyire fenn kívánja tartani a jelen szerződést (olvassa) : »Ha a gazdaság- politikai fejtegetéseimnek — ezt mondja Delbrück — végeredményét még egyszer összegezni megkísérlem, úgy arra az eredményre jutok, hogy a gazdasági politikánk az összes termelő tényezők általános nagy gazdasági fellendülését eredményezte. A mi gazdasági politikánk megadta nekünk a módot, hogy a socialis politikát, amelyet 30 év óta tervszerűen fejlesztünk, egyáltalán megvalósíthassuk és különösen az ipart is abba a helyzetbe hozta, hogy a socialpolitikai stb.« Azután igy folytatja: »Nekünk tehát ez alapon semmi érdekünk az eddigi vám- és gazdasági politikánk jól bevált alapelveit bármely irányban is megbolygatni.« Hát meghiszem azt, hogy ez nem áll érdekükben. Meghiszem, hogy igenis nagy érdekük, hogy továbbra is úgy tekintsenek minket, mint egy coloniát, amely elég botor és elég ostoba, hogy igy ki hagyja magát szipolyozni, még pedig barátjától és szövetségestársától. Ezek után rá akarok térni egy másik kérdésre, amelylyel kapcsolatban szintén ki tudom mutatni azt, hogy Németország milyen illoyali- san bánik velünk nemcsak politikai, de gazdasági téren is. (Halljuk! Halljuk!) Mert utóvégre az, hogy mi ebbe a német szerződésbe belementünk, a mi hibánk elsősorban és csak 25*
