A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

Vil. ÜLÉS.

lett foglaltak állást, mégis miért épen tőlünk veszi rossz néven Románia azt, hogy mi is ragaszkodtunk a revisiohoz.

Ez könnyen érthető és nagyon csodálkozom, hogy a t. tagtárs ur erre nem jön rá. Elvégre Románia azt nézi, hogy a revisiot ki ejtette el és ki tartotta fenn, már pedig mi voltunk az utolsók, akik fentartottuk, a többi államok mindannyian előbb ejtették el. I)e van még egy más szempont is és ez az, hogy egészen más okok miatt kívánták annak idején a revisiot az entente hatalmai, mint a hármasszövetség hatalmai.

A revisio kérdésében, tehát prestigeünk súlyos vereséget szenvedett. És most mit csinálunk? Most, hogy helyrehozzuk valamiképen a csorbát, udvarolunk Romániának. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de ezzel az udvarlással úgy járunk, mint az az alkalmatlan udvarló, akiről az őszszel Yázsonyi Vilmos tagtársam emlékezett meg, s aki nem érti meg, hogy már nem kívánják az ő hárfáját hallani s aki addig hárfázik, amig egy dézsa vizzel alaposan le nem öntik. Hát mi ezt a dézsa vizet már többször, különböző alakban, megkaptuk. Megkaptuk a román sajtó izgatásai révén, megkaptuk a román politikusoknak legkellemetlenebb és legbarátságtalanabb nyilatkozataiban, megkaptuk a román culturliga gyűlésén és megkaptuk a román akadémia gyűlésén. Különben arról, hogy mit kaptunk a román akadémia gyűlésén, munkapárti oldalon sokkal jobban vannak informálva,.

És mindezekkel szemben mit látunk? A külügyminister ur csak most jött rá, hogy mostani exposéjában méltóságteljesebb hangon kell foglalkoznia Romániával, mint az őszszel. Én sajnálom, hogy ezt előbb nem tette, hiszen már az őszszel szemére vetették ellenzéki oldalról azt a túlságosan ömlengő hangot, amelylyel Romániáról szólott. Most ez a hang ridegebb, elismerem, helyeslem is, sőt szeretném, ha ezt még határozottabban pointirozva látnám.

De ugyanakkor, amikor Los von Ungarn ! Los von Österreich ! hangja még ide hallatszik Romániából, amikor a monarchia elleni és a Magyarország elleni agitatio eléri tetőpontját, amikor nem múlik el nap, hogy osztrák-magyarellenes hangulatról vagy izgatásról ne vennénk tudomást, mit tesz szövetségestársunk? A német államtitkár, Jagow ur, megveregeti Románia vállát és .a legömlengősebb hangon nyilatkozik róla. Ha az ember elolvassa Jagow beszédét, különösen, ha szembeállítja azt a rideg hangot, melyet Oroszországgal szemben basznál azzal a hanggal, amelyen Romániáról szól, nem lehet mást mondanunk, hogy ez nem más, mint Románia vállveregetése, min egy extratour, mint egy újabb hátbatámadás és egy újabb illoyalitás Németország részéről. (Úgy van! jobbról.)

De van egy másik kérdés is, amelyben Németország az ő loyalitásának nem valami

192

fényes bizonyítékát adta és ez Albánia határainak megállapítása. Itt elmondották már, hogy a külügyminister ur Albánia határait a legszűkebbre szabta, de azt nem említették fel, hogy Németország« ennél a kérdésnél is olyan álláspontot foglalt el és olyan propositiot tett, amely nem felelt meg azoknak a határoknak, amelyeket mi állapítottunk meg. Igaz, hogy ez klipp und klar nem állhat meg, mert hiszen Németország akart valamit juttatni Albániának, amit mi nem akartunk hozzácsatolni, igy hozzá akarta csatolni Djakovát — a részletekbe külön nem akarok belemenni, úgyis tartok tőle, hogy fárasztom a t. bizottság tagjainak szives türelmét, — (Halljuk!) de tény az, hogy Németország Albánia határának kérdésében sem járt velünk teljesen azonos utón. Megjegyzem, hogy itt tévedhetek, mert nem vagyok eléggé jártas az albán térképben, nem ismerem az ottani földek minőségét, de amennyire én látom az ügyeket, Németország ebben a kérdésben sem támogatott minket úgy, amint tőle elvárhattuk volna.

Az elmondottakban igyekeztem kimutatni, hogy a prestige kérdésében a vereségeket, amelyeket szenvedtünk, két ok miatt szenvedtük el. Az egyik ok az, hogy külügyi hivatalunk és a külügyminister ur nem volt eléggé tájékozva és nem azt a politikát folytatta, amelyet folytatni kellett volna, a másik ok pedig, amely talán a külügyminister urnák némi mentségéül hozható fel, Németország perfid magaviseleté volt.

Szóltam már arról, hogy mennyire nem találjuk meg a hármasszövetségben azt a támogatást, amelyet remélhetünk. Most át akarok térni egy positivabb terrénumra. A politika végre is az appreciatiók terrénuma, ott csak utólag lehet absolut igazságokról beszélni.

A positiv terrenum, a gazdasági terrenum, (Halljuk! Halljuk!) mert itt is ki akarom mutatni azt, hogy épen a hármasszövetségben való létünk és a hármasszövetség ezidőszerinti politikája, mennyire ártalmas mireáuk nézve és hogy Németország, a mi barátunk, a hármas- szövetség egyik tagja ezekben a gazdasági kérdésekben is milyen perfid módon viselkedett velünk szemben.

A modern államok törekvése ma mindinkább az, hogy gazdaságilag megerősödjenek. Bismarcknak az a tétele, amely itt már el is hangzott, hogy a politikát el kell választani a gazdasági kérdésektől, bármily nagy elme volt is Bismarck, ma már nem állhat meg. A gazdasági érdekek a politikai érdekekkel annyira szorosan össze vannak kötve, hogy azokat elválasztani nem lehet, vagy ha mégis elválasztjuk őket, az az illető államnak nagy kárára van.

Hiszen a militarismusnak nagy kifejlesztése mellett is azoknak, akik a militarismus legnagyobb hívei és akik a fegyverkezés terén legelöl járnak, qpak egy igazi nagy mentő argumentumuk van a túlságos áldozatokra, t. i. az, hogy a militarismus és a nagy haderők szűk-