A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 187 tetni azokat a félreértéseket, amelyek érdekellentéteket construálnak a monarchia és a Balkán-államok között. Most már még csak Albániára nézve kell pár szót mondanom. Nagyon természetes, hogy ismét csak általános szempontok hangoztatására szoritkozhatom. T. országos bizottság! Mi hatalmi szavunkat latbavetettük egész nyomatékkai, hogy Albánia nemzeti létét biztosítsuk, hogy megakadályozzuk az albán népnek más, idegen népfajok általi felszivatását és szétmorzsoltatását. Tettük ezt saját érdekünkben. Ugyanaz az érdek, amiért ezt a politikát kezdtük, fennáll ma is és nézetem szerint ugyanez az érdek követeli, hogy ugyanezt a főczélt igyekezzünk elérni a jövőben is. De mi nem játszhatjuk a Gondviselés szerepét Albániában. Abból az elvből kiindulva, hogy a Balkán a balkán népeké, természetesen Albánia is az albánoké és ott igen sok olyan körülmény játszódhatik le, amelyért nem vállaljuk a felelősséget, amelyért a felelősség tisztán a most már önálló létre keltett ottani tényezőket terheli. (Úgy van! Úgy van!) Én itt óva intek bizonyos optikai csalódástól és bizonyos kishitűségtől. Az albán állapotokra a modern európai culturéletnek chablonjait, fogalmait, mértékeit nem szabad alkalmazni. Ami Albániában történik, azt nem szabad a rendnek azzal a'mértékével mérni, amivel — mondjuk — a weidlingaui eseményeket mérhetjük. Minden kezdetleges uj állam a kezdet nehézségeivel, számtalan bajjal, válsággal, forrongással, belső küzdelemmel jár ; erre fokozott mértékben el lehetünk készülve Albániában, ahol tudni való — hiszen igen helyesen emelte ki az igen t. bizottsági tag ur is — hogy tulajdonképen az albán faj egymástól meglehetősen különálló, bizonyos clanszerü felfogásban élő néptörzsekre oszlik szét, ahol tehát lehetetlen azt várni, hogy most egyszerre egy egységes nemzeti culturállamnak rendezett viszonyai fognak bekövetkezni. Nem szabad elcsüggednünk azért, ha Albániában nagyon sok különböző incidens fog történni, ha nagyon sok zavaró körülmény fog felmerülni. Sem elcsüggednünk nem szabad, sem elhamarkodott olyan actióba magunkat belevonatnunk nem szabad, amely a monarchia felelősségét olyan dimensiókban és olyan irányban engageálná, amelytől ma egészen távol kell, hogy tartsuk magunkat. Ez .az egyik, amire utalni kívánok. A másik az, hogy nem szabad tévútra vezettetnünk magunkat bizonyos sajtónyilatkozatok által sem. (Helyedén.) Apponyi Albert gróf t. bizottsági tag ur az albán kérdésben a hármasszövetségnek az Olaszországgali viszonyunk szempontjából egyik veszedelmét látja. En különösen az utolsó esztendő nagyon örvendetes tapasztalatai alapján nem látom ezt a veszedelmet. Én azt tartom, hogy amint sikerült az utolsó másfél év különböző eseményein keresztül nemcsak megőriznünk, de mindig jobban megszilárdítanunk azt az együttműködést és azt a kölcsönös bizalmat Olaszországgal, amely az albán kérdés megoldását ebbe a mederbe terelhette, ép. úgy sikerülni fog az a jövőben is. Én arra kérem a t. országos bizottságot, legyen arról meggyőződve, hogy — azt hiszem, bátran mondhatom — a monarchiában és az olasz birodalomban a politika intézéséért felelős, irányadó factorok valamennyien a legnagyobb súlyt fektetik a két nagyhatalom közötti összhangra, kölcsönös bizalomra és kölcsönös együttműködésre, és ebben nem szabad, hogy bárminő apró incidensek, a hatásvadászó journalistikának bárminő üzelmei, (Uqy van !) vagy esetleg egyes alárendelt közegeknek túlbuzgalma is megzavarjanak. (Helyeslés.) Én hiszem és remélem, hogy ebben a tekintetben a teljes bizalom és teljes összhang Olaszország és a monarchia politikájának intéző körei között szilárdul fenn fog maradni, ki fogja állani a teherpróbát és meg fogja teremni a jövőben is áldásos gyümölcseit. Ebben a tekintetben elég hivatkoznom arra a nyilatkozatra, amelyet az olasz küliigyminis- ter ur tegnap tett az olasz kamarában és amely ennek a kölcsönös bizalomnak, a kölcsönös meg- bizhatósagnak és őszinteségnek igen örvendetes tanujele. Most már átmehetek a nagyhatalmakkal való viszonyra, ahol azután igazán alig tehetek egyebet, mint hogy paraphrasisát adjam azoknak a kijelentéseknek, amelyeket Andrássy Gyula gróf t bizottsági tag ur úgy a hármasszövetségre, mint a többi nagyhatalmakkal való viszonyunkra vonatkozólag tett, (Halljuk! Halljuk!) úgy hogy voltaképen csakis arra szorítkozom, hogy a magam részéről aláhúzzam és — quasi — ellenjegyezzem az általa mondottakat. Teljesen egyetértek vele abban, hogy a hàrmassziÿ'etség a legjobb eombinatio — nem az egyedüli, hiszen Isten mentsen, hogy azt állítsuk, hogy nincs más lehetőség, de a legjobb eombinatio — úgy a mi érdekünkben, mint egész Európa nyugalma és békéje érdekében. Teljesen egyetértek abban is, hogy a veszély, a válság pillanataiban a hármasszövetség tagjai feltétlenül számíthatnak egymásra és teljesen egyetértek abban is, hogy ha emellett a hármasszövetség tagjai igyekeznek a maguk viszonyát a másik nagyhatalmi csoport tagjaival kellemesebbé tenni, ez nem extratour, ez nem, nem tudom micsoda, . . . Egy hang (balfelül) : Conspiratio! Tisza István gr. ministerelnök : . . . nem conspiratio, de nem tudom, micsoda lazább kezelése vagy felfogása a szövetségi köteléknek, ellenkezőleg ez a legjobb szolgálat, amit a szövetségnek tehetünk és ez egyaránt áll a szövetség összes tagjaira nézve. Ugyebár mi a legnagyobb örömmel üdvözöltük a német-angol viszony javulását, ugyancsak a legnagyobb örömmel üdvözölnénk mindent, ami a lehető legnagyobb 24’ »
