A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
182 VII. ÜLÉS. A feltett kérdés második részét illetőleg, hogy t. i. mily álláspontot foglal el a külügy- ministerium a nemzetközi előkészitő-bizottság összeállításának kérdésében, legyen szabad nézetemet abban foglalnom össze, bogy az interparlamentáris unió idevonatkozó javaslatai minden esetre annyiban teljes figyelmet érdemelnek, amennyiben abból a nézetem szerint teljesen helytálló alapgondolatból indulnak ki, hogy az említett bizottság tagjainak a száma a tekintetbe jövő szempontok teljes megóvása mellett már az ügy érdekében is megfelelő korlátok közé szorítandó. Azonban az interparlamentáris unió idevágó munkálata, — amint Berzeviczy ő excellen- tiája maga is említette — ■ csak nemrégiben adatott át a hollandi külügyministernek. mint a conseil administrativ de la Cour permanente d’arbitrage elnökének. Erre való tekintettel úgy vélem, hogy már a Németalföldet, mint a béke- conferentiákon elnöklő hatalmat megillető courtoisie is azt kívánja, hogy az initiativa e tekintetben is a hágai kormánynak engedtessék át, hogy a tehát a nemzetközi előkészitő-bizottság összeállításának kérdésében a hatalmak elé terjesztendő javaslat épen hollandi részről induljon ki. Ehhez járul még az a további körülmény is, hogy épen ez a kérdés képezi a Hollandia és Oroszország közt még folyó megbeszélések tárgyát. Ehhez képest tehát a helyzetnek megfele- lőleg előbb bevárandónak vélem a németalföldi kormány concret javaslatát, a nemzetközi előkészitő-bizottság összeállításának módjáról, mielőtt a magam részéről e kérdésben határozott formában foglalnék állást. Egyébiránt a hágai cs. és kir. követet már utasítottam, hogy a III. békeconferentia ügyében mint eddig, ezután is maradjon a hollandi kormánynyal állandó érintkezésben, hogy az idevágó actio fejleményeiről engem állandóan tájékoztathasson. Ezzel — úgy gondolom — részben válaszoltam Apponyi Albert gróf ő excellentiájának a III. hágai békeconferentia tárgyában hozzám intézett kérdéseire is, amelyekre különösen még a következőket kívánom megjegyezni. A hágai békeértekezletek intézménye teljes sympathiánkat bírja és önmagától értetődik, bogy a III. hágai békeconferentiára való meghívásnak készséggel eleget fogunk tenni. Ami ezen conferentiára való készülődésünket illeti, a vezetésem alatt álló ministeriumban egy intern bizottság egybehivását vettem tervbe és megkerestem úgy a cs. k. mint a magyar kir. kormányt, hogy az említett bizottságba osztrák és magyar szakférfiak is küldessenek Ezen bizottság feladata az lesz, hogy a nemzetközi előkészítő-bizottságnak részünkről teendő javaslatok tekintetében a cs. és kir. kiilügyministeriumnak indítványokat tegyen. Hogy Ausztria-Magyarország mily concret javaslatokkal fog azoknak a 111. hágai békeconferentiának programmjába való felvétele végett előállani, csak az említett legközelebbi felveendő tanácskozások befejezése után lesz megállapítható. Kérem a t, országos bizottságot, méltóz- tassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Méltóztatnaktudomásul venni? (Felkiáltások : Igen !) Apponyi Albert gr. : Szabad csak egy pár szót szólni? Elnök: Miután ezen kérdések nem mint formaszerü interpellálok terjesztettek elő, az ügyrend szerint nem illeti meg a szó a t. bizottsági tag urat, de azt hiszem, a t. országos bizottság méltóztatik megengedni, hogy a bizottsági tag ur válaszolhasson. (Helyeslés.) Méltóz- tassék szólni. Apponyi Albert gr.: Csak annak akarok kifejezést adni, hogy engem igen t. külügyminis- ter ur felvilágosítása erre a kérdésre nézve teljesen kielégít, s hogy örömmel veszem tudomásul azt, hogy mindkét állam kormánya kiküldöttjeinek közbejöttével egy intern-bizottság szándekoltatik szerveztetni, hogy a harmadik békeconferentia anyagát előkészítse. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak tehát a választ tudomásul venni. A ministerelnök ur kíván szólni. Tisza István gr. ministerelnök : T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképem tárgyára, a napirenden lévő külpolitikai kérdésekre áttérnék, méltóz- tassanak megengedni, hogy egy pár egész rövid megjegyzést tegyek azokra a kereskedelempolitikai okfejtésekre, melyeket Apponyi Albert gróf t. bizottsági tag úrtól a tegnapi napon hallottunk. Rövid leszek annyival is inkább, mert egyetértek a t. bizottsági tag úrral abban, hogy kereskedelempolitikai kérdések megvitatása elsősorban a parlamentek és nem a delegatio elé tartozik. Mindenekelőtt teljes egyetértésemet kell kifejeznem a bizottsági tag ur azon kijelentésével, miszerint olyan közgazdasági politika, amelyik Magyarországon biztosítja az ipari fejlődés érdekében a vámvédelmet, nem ellenkezik azzal, amit a monarchia érdekeinek neveznek T. országos bizottság! Minden lépten- nyomon hallottuk azt az argumentumot, hogy a közös vámterületet a monarchia nagyhatalmi érdekei kívánják. Én a közélet terén való működésem kezdetétől fogva mindig tiltakoztam e felfogás ellen. Mindig azt vallottam és azt vallom ma is, hogy igen nagy hiba, ha a köz- gazdasági kérdésekbe ilyen momentumok kever- tetnek bele, amelyek csakis zavarólag hathatnak. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Az én nézetem szerint a monarchia nagyhatalmi érdeke csakis olyan közgazdasági berendezkedést kíván, amely a monarchia mind a két államának gazdasági fejlődését lehetőleg előmozdítja. Ilyet kíván két okból: először azért, mert a nagyhatalmi érdek
