A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
17« Vif. ÜLÉS. val, épen abban a pillanatban, amelyben külpolitikai helyzetünk komolyabb, mint aminő évtizedek óta valaha volt, épen abban a pillanatban, amelyben az összes erők egvesitésére és összevonására, amelyben minden belviszály kiküszöbölésére leginkább szükség volna, látjuk azt, hogy Magyarországnak gyanakodva kell néznie a monarchia másik államában mutatkozó hatalmas áramlatokkal szemben, amelyek az ó alkotmányos és közjogi önállóságát akarják megtámadni és benső erőit nem tudja összeszedni, nem tudja közös actióra, nem tudja közös czélokra összpontosítani. Mélyen tisztelt országos bizottság ! Egv egész Dreadnought-divisónál többet érne külügyi politikánknak helyes megalapozására az, ha itt Magyarországon a közélet a maga normális kerékvágásába visszatérhetne, ( Úgy van ! jobbfelól.) ha az a mélyreható meghasoniás, amely a nemzet és társadalomban van, ismét a régi, kölcsönös megértésnek engedne ( Úgy van ! jobbfelól.) és egv másik Dreadnought-divisióval érne fel az, ha a monarchia másik államában végre-valahára lemondanának minden olyan tendentiáról, amely Magyarország állami önállóságának, nemzeti függetlenségének aláásására irányul, (Úgy van! jobbfelól.), hogy e tekintetben ne tartsák folyton a gya- nakodást fenn lelkűnkben, a veszedelemnek Da- mokles-kardját a fejünk felett. (Úgy van! jobbfelól.) Mert ennek a dynastiának nagyobb históriai szerencséje nem volt, mint az, hogy nem sikerültek azon törekvései, amelyeket a magyar nemzet beolvasztására mindig újból megkezdett. (Úgy van ! jobbfelöl.) Ennek a dynastiának nagyobb szerencséje nem volt, mint az, hogy a magyar nemzet olykor kifejtett ellenállásának sikerült fentartania azt az egyetlen organicus erőt, amelylyel rendelkezik : a históriai egységes magyar nemzeti államot. (Elénk tetszés jobbfelól.) Csak akkor, amikor e tekintetbe magát Magyarország abban a teljes biztonságban érzi, amelyet nem nyújthat más, mint a közhangulatnak amott való teljes odasimulása ahhoz a végleges, soha meg nem másítható tényhez, hogy Magyarország regnum independens, nulli alio regno vel populo subjectum : csak akkor lesz Magyarország az az erőforrás és az a támasz, amely kell, hogy legyen önönmagának, amely kell, hogy legyen a pragmatica sanctio által velünk összekapcsolt másik államnak és a közös uralkodónak. ( Elénk helyeslés és tetszés jobbfelól.) Elnök : Ki következik ? Teleki Sándor gr. jegyző : Khuen-Héderváry Károly gróf ! Khuen-Héderváry Károly gr.: T. országos bizottság ! Azt hiszem, nem vezetne czélhoz, ha az előttem szólt igen tisztelt bizottsági tag urnák imént elhangzott fejtegetéseivel hosszasabban foglalkoznám, mert a köztünk levő difEerentiát szóval elintézni nem lehet, (Helyeslés bal felöl.) mivel egy hitet egy másik hittel megdönteni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Itt dönteni fog a nemzet, amely hivatva volt annak idején . . . (Derültség és felkiáltások jobbfelöl : Panamákkal ? Sópénzzel ? Erőszakkal? Ismerjük már!) Rakovszky István : Vesztegetéssel á la Sza- páry László ! Khuen-Héderváry Károly gr.:... és amely hivatva van a jövőben is a nemzet jogait és a nemzet érdekeit megvédelmezni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, csak szegénységi bizonyítványt állít ki a nemzetről az, aki azt hiszi, hogy a nemzetet •megvesztegetni lehet. (Derültség jobbfelól.) Ez a kérdés — szerintem — a nemzet előtt fog elintézést nyerni. (Zaj és közbeszólások jobbfelól.) Eltekintve azonban ettől, azt tartom, hogy egészen igaza van Apponyi Albert gróf igen t. bizottsági tag urnák, hogy a nemzeti erő a külügyi politikában való állásfoglalásuknak oly fac- tora, amelyet nemcsak hogy lekicsinyelnünk nem szabad, hanem azt a legnagyobb mértékben ápolnunk is kell. (Halljuk! Hédijük!) Teljesen egyetértek vele abban, amit theoriában elmondott és én is kívánatosnak tartom a magam részéről, hogy foglaljunk össze minden erőt, hogy az ellentétes állásfoglalásokkal szemben kellőleg érvényesülhessünk. Sajnos azonban, hogy ez nem következik be soha abban a mértékben, amelyben kívánatos volna. (Halljuk! Halljuk!) Egész históriánk azt mutatja, hogv az ideális kívánalmak mindig ugyanazok voltak, sót a praxisban igen sokszor eltérésekkel találkoztunk, amelyek bizony nem növelték a nemzet erejét és ez a nemzet mégis fenn tudott állani és meg tudta oldani azon problémákat, amelyek előtte állottak. Én azt hiszem, hogy a ma létező diffe- rentiák sem fogják a nemzetet erőtlenné tenni, mert ha súlyára szükség lesz, teljes erejében ott fog állani. (Elénk helyeslés.) Teljesen egyetértek az előttem szólt t. bizottsági tag urnák a hármasszövetségre vonatkozó fejtegetéseivel. Ezekhez igazán nincs hozzáadni valóm, legfeljebb annyit mondhatok, hogy eltekintve azon okoktól, amelyek nem teszik kívánatossá a hármasszövetség helyett egy Oroszországgal való szoros viszony létesítését, ez a csere már azért sem volna helyén való, mert az általa említetteken kívül van még egy másik igen fontos ok, és ez Oroszországnak a Csendes-tengerig elfoglalt helyzete, ami őt minduntalan lekötheti úgy, hogy olyan időben, amikor nekünk esetleg az ó szövetségi hűségére szükségünk volna, ezt legjobb akarata mellett sem tudná érvényesíteni. A hármasszövetség ma olyan basis, amelyet mással helyettesíteni nem tudnának. Abban is egyetértek a t. bizottsági tag úrral, hogy emellett ezt nem lehet úgy oda állítani, mint örök időkre való panaceát, mert hiszen akkor könnyen abba a helyzetbe juthatnánk, hogy megkötött kezekkel szolgáltatnék át magunkat azoknak, akikkel szövetséges viszonyban akarunk élni, mert elvégre is minden szövetségnek saját érdekeink felismerésén kell felépülnie.
