A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS. IL') az ententeről, mert hiszen az entente-hatalmak- nak aspirátiói olyanok, melyek igen könnyen átcsaphatnak az offen zivába. Ne feledjük el, hogy sem a revanche-nak gondolata, sem pedig a pánszlávizmus eszméje még nyugvóra nem tért. Akármiként álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy Anglia barátságos magatartása igen nagy biztosíték nekünk a tekintetben, hogy az entente-hatalmak egyhamar és könnyűszerrel át nem fognak térni az offenzív politikára Ezért nagyon fontos Angliával való jó viszonyunk, ezért kell igen nagy súlyt helyezni arra, hogy ezt a viszonyt gondosan ápoljuk. A hivatalos Oroszországról is azt tanítja nekünk a vörös könyv, hogy barátságosan visel­kedik irántunk. Ezt el is hisszük és valóban eltévesztett, hibás politika volna nem keresni Oroszországgal a megegyezésnek útját. Azonban azt hiszem, ennek a monarchiának egyetlen egy polgára sem hunyhat szemet azon jelenség előtt, mely izgató voltát csak azért veszítette már el, mert többször ismétlődött, hogy t. i. Orosz­ország folytonosan próbamozgósitásokat rendez és épen a mi monarchiánk két államainak ha­tárai mentén, miáltal természetesen monar­chiánkat is állandóan készenlétre serkenti. Azután az előtt sem szabad szemet huny­nunk, hogy ruthénjeink nálunk ép úgy, mint odaát Ausztriában Oroszországból rendszeresen izgatva vannak a monarchiának két állama ellen. Igaz, hogy a hivatalos orosz körök teljesen meg­tagadnak minden szolidaritást ezekkel az akcziók- kal, azonban valami nagy, erélyes fellépést a tekintetben, hogy ezeknek az agitáczióknak útját vágná, sajnos nem látunk Oroszország részéről. Az Oroszországgal való békés jó viszonyra magam részéről igen nagy súlyt helyezek, de kérdek minden elfogulatlan magyar hazafit, szabad-e még csak gondolatát is felvetni annak, hogy a mi fejlődésünknek, a mi boldogulásunknak, a mi tova- haladásunknak legbiztosabb zálogát : a hármas­szövetséget megbontsuk, vagy csak meglazítani is próbáljuk avégből, hogy Oroszországgal szoro­sabb barátságba juthassunk? Azzal az Orosz­országgal, amelynek sanctióját előre biztosítot­ták a maguk számára a török kiszorítására szövetkezett balkán-hatalmak, azok a balkán­államok, amelyek titokban arra is számítottak, hogy Törökország után esetleg ami monarchiánk is sorra következhetik, feltéve, hogy elég vigyá­zatlan lett volna, hogy beleugorjék a neki készí­tett csapdába? Ápoljuk, gondozzuk tehát a barátságos viszonyt Oroszországgal, igyekezzünk mentül zavartalanabb egyetértést biztosítani a czári birodalommal, azonban mindenkor nyitott sze­mekkel! T. országos bizottság! A mi intentióink békések, semmi más államnak, semmi más nem­zetnek területi integritását csorbítani nem akar­juk csak gazdaságilag akarunk megizmosodni minden más nemzet, minden más állam birtok­állományának sérelme nélkül. Világos tehát, hogy az entente-hatalmakkal, valamint a bal­kán államokkal is a békés egyetértés, a kölcsö­nös megértés útjait kell keresnünk. Mindenek- felett való érdekünk azonban a hármas-szövetség integritásának megőrzése, a hármas szövetséghez való tántoríthatatlan ragaszkodás. A német birodalommal és Olaszországgal való belső érdekközösségünk soha oly praeg- nansan kifejezésre nem jutott, mint épen a lefolyt balkán háború során és soha az őszinte, utógondolattól ment, meleg barátságnak annyi megnyilvánulását nem tapasztalhattuk a velünk szövetségben levő két nagyhatom részéről, mint az imént lepergett háborus complicatiók során. Szilárdan ki kell tehát tartanunk a hármas­szövetség mellett Ez az elv volt külügyminis- teriinknek is irányitó fáklyája a bonyodalmak sötétségében és ezen fáklyának világánál min­denkor meg is találta a bonyodalmakból kivezető helyes utat. Ha végigtekintek a külügyminister urnák a balkán bonyodalmak során folytatott eljárásán, azt találom, hogy politikáját a hármasszövet- séggd karöltve csinálta, de azért jó relatiókat biztosított nekünk az entente-hatalmakkal szem­ben is, és a Balkán-államokkal szemben való fellépésében is mindenkor megtalálta a helyes irányt. Türelmes volt, midőn monarchiánk érdeke úgy kívánta; erélyes, amikor tekintélyünket, prestige-ünket kellett megvédeni, hátorozott és következetes a lefolyt nehéz válság minden perczében. Külügyministerünk a válság kezdő idősza­kában, 1912. október hó 30-án berlini nagy­követünkhöz intézett jegyzékében tömör prae- cisitással a következő négy pontban összegezte a Balkánon való érdekeinket és pedig: 1. Albá­nia szabad fejlődése. 2. Az Adriára irányuló szerb hatalmi törekvéseknek a limine való visz- szautasitása. 3. Románia jogosult igényeinek kielégítése és 4. Ausztria-Magyarország fontos gazdasági érdekeinek biztosítása a Balkánon, főleg az Aegei tengerrel való vasúti összekötte­tés tekintetében. íme, t. országos-bizottság, a válság kezde­tén, akkor, midőn a két balkán háborúnak tö-» mérdek fejleménye még az idők méhében nyu­godott, a külügyminister ur a legnagyobb praecisitással jelölte meg előre a monarchiának követendő politikáját és ma a háborúk lezaj­lása után betüről-hétüre ugyanaz a politikánk, ugyanaz a programmunk. Ezt a külügyministert előrelátás hiányával, kapkodással, czéltudatos politika hiányával vádolni, valóban igen nagy igazságtalanság. A vöröskönyv, az események hű tükre, iga­zolta külügyministerünk politikáját. Én ezt a politikát helyesnek, érdekeink szerint valónak, eredményesnek Ítélem, éppen ezért a külügymi­nister ur iránt bizalommal viseltetem és előter­A kózösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója 1914. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom