A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
r VI. ÜLÉS. 125 szerii nyilatkozata, mely különösen az expose végén foglaltatik, hogy külügyi politikánk a mi gazdasági, kereskedelmi érdekeink előmozdítását egyik legfőbb feladatául tekinti, a tényeknek megfelel ; ezt bizonyítja épen az, hogy a consulatusi kiadások tetemesen emeltetnek ama létesítmények által, amelyek a költségvetésben fel vannak véve. Ezek között a legtöbb esik uj consulatusok felállítására és több tiszteletbeli consulatusnak valóságos consulatussá való átalakítására. A többi között a consuli akadémiára is esik 25.000 korona többlet, amely teljesen indokolva van azáltal, hogy az akadémiai növendékek száma lényegesen emeltetni fog, ami szintén bizonyítja, hogy a kül- ügyminister ur az ő gondviselése alá tartozó eme ágazat fokozatos fejlesztésére nagy súlyt helyez. A központi és diplomatiai költségek között különösen tapasztalhatók azok a visszahatások, amelyek a balkáni eseményekből származnak, miután itt találjuk azt, hogy az albániai követségnek felállítására és dotálására 90.000 korona van felvéve, viszont a konstantinápolyi nagy- követségnél két állást megszüntettek, ami épen a balkáni átalakulás következménye. Ugyancsak nagy összeget representál Albániára vonatkozólag a rendkívüli költségvetés, amennyiben az a nemzetközi ellenőrző-bizottság, amelyet tudvalevőleg a hatalmak a londoni conferentián szerveztek, 100,000 korona évi kiadást okoz, amely nemcsak most szerepe], hanem szerepelni fog még sokáig, legalább is tiz esztendeig, mert hiszen a szervezeti szabályzat értelmében ezt az ellenőrző-bizottságot tiz esztendei időtartamra nevezték ki. Ezenkívül megemlítem, hogy ugyancsak Albánia okozott nekünk olyan kiadásokat, amelyeket póthitelek alakjában kell most megszavaznunk. Nevezetesen Szkutari megszállásának költségei póthitel alakjában 600.000 koronával vannak felvéve és ugyancsak az albán menekültek segélyezésére 120.000 korona van ebbe a költségvetésbe beállítva. Amint méltóztatik ezekből az adatokból látni, a mi külügyi politikánk a külügyministerium költségvetésében érezteti a maga hatását. Áll ez elsősorban épen külügyi politikánk legkimagaslóbb pontjára, tudniillik Albánia létesítésére nézve, amelynek költségei bizonyos állandósággal fognak ezentúl a mi költségvetésünkben szerepelni, sőt bizonyos tekintetben talán még fokozódni fognak. Sajnos, a legújabb események egyáltalában nem erősítik meg azt a reményt, amely az expose- ban is kifejezésre talál, tudniillik, hogy Albánia consolidatioja és teljes berendezése valami könnyű módon fogna történni és nagyobb complicatiókat nem fog okozni. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy alig jutott az epiruszi felkelés bizonyos nyugvópontra, amennyiben tudniillik sikerült a nemzetközi ellenőrző-bizottságnak a felkelők képviselőivel tárgyalásokba bocsátkoznia és, ugv látszik, eredményre is jutnia, mondom, alig hogy ezek az epiruszi események lezajlottak és talán remélni lehet, hogy Albánia déli határán most már beállt a nyugalom : az utolsó napokban nagy meglepetésünkre olyan események következtek be Közép- Albániában, amelyek igen mély benyomást kellett hogy tegyenek épen a mi külügyi politikánk szempontjából, miután nem lehet tudni, hogy ezek az események hova fognak fejlődni, nevezetesen mennyiben fogják ezek érinteni magának a fejedelemnek is positióját és mennyiben fognak ezek esetleg kihatni magának Albániának fentar- tására és további sorsára. Mindazonáltal a mai napon talán mégis kevésbbé sötétnek láthatjuk ezt a helyzetet. Eleinte ugyan nagyon aggasztók, talán túlzottak is voltak azok a hírek, amelyeket kaptunk, most azonban mégis csak remélnünk lehet, hogy ezek nem fognak szomorúbb következményeket maguk után vonni. Annyi mindenesetre áll, hogy mi nem szemlélhetjük csak tétlen nézők gyanánt ezeket az eseményeket, hiszen a mi monarchiánk volt az, amely Albánia létesítésére nemcsak kezdeményezóleg, hanem határozólag is befolyt és igy nekünk tulajdonképen erkölcsi, mondhatni becsület beli kötelességünk, hogy a fejedelmet támogassuk a a rend fentartásában és további biztosításában. De a mi eminens érdekünk is az, hogy Albánia fentartása és teljes berendezése tekintetében folytassuk azt a politikát, amelyet kezdettünk akkor, amikor Albánia létesítéséről volt szó. Ebben a tekintetben természetesen számítunk arra a további cooperatióra, amely nemcsak Olaszországtól, hanem általában a nagyhatalmaktól is várható. Hiszen ismeretes, hogy a londoni conferentia határozatai alapján Albánia a hat nagyhatalomnak garantiája alá van helyezve és ennek folytán nagyon természetes, hogy minden segítség, amelyet mi Albániának nyújtani fogunk, nem lehet egyoldalú csak a mi részünkről, de nem is lehet csak a két hatalom részéről, hanem ennek az összes nagyhatalmak részéről kell származnia és ez mindenesetre legtöbb biztosítékot nyújt arra nézve, hogy nagyobb complicatiók ezekből az eseményekből nem fognak származni. A mi külpolitikai viszonyainkban az expose előadása és az albizottság ülésezése óta —sajnos — még egyéb, kevésbbé kedvező momentumok is mutatkoznak, és ezeket a momentumokat lehetetlen szó nélkül hagynunk akkor, amikor a külügyi költségvetést tárgyaljuk. Ide tartoznak az olaszországi demonstrati ók és ellenséges nyilatkozatok különböző helyeken és különösen az a — mondhatni — megbotránkoztató esemény, amely Bukarestben történt egy kiváló magyar alattvalóval szemben. De bármenynyire sajnálatosak is ezek az incidensek, túlzott jelentőséget mégsem kell és szabad azoknak tulajdonítanunk, különösen ami az olaszországi eseményeket illeti. Hiszen láttuk azt, hogy ha néha-néha ilyen kitörések történnek is, ezek egyáltalában nem felelnek meg a mérvadó olasz közvéleménynek és legkevésbbé alterálják azt a szoros benső szövetségi viszonyt, amelyben mi Olaszországgal állunk, amelynek legjobb tanúsága az a nyilatkozat, amelyet az olasz ministerelnök az olasz parlamentben tett és azok az intézkedések, amelyeket ő
