A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS. 103 közös számszéknek elismerésünket nyilvánítsuk ( Élénk helyeslés.) Magára az 1912. év zárszámadására nézve a következő főbb adatokat vagyok bátor a t. or­szágos bizottság elé tárni. (Halljuk! Halljuk!) A zárszámadások végleges eredménye a ke­zelés szempontjából a következőképen alakul. A monarchia összes közösügvi kiadásai az 1912. évben 683,300.000 K-t tettek ki, itt azonban fedeztetett a vámjövedékek bevételeiből 283.700.000 K-nyi összeg, úgy hogy a quotaszerü elosztásra kerülő végösszeg 444,600.000 K volt. Már most ha e végösszeget, amely a kezelés eredménye, a quota szerinti arányban elosztjuk, akkor a 36'4%-os quota értelmében Magyarország által fedezendő volt az 1912. évben 161,844.000 K. Ez az az összeg, amely Magyarország budgetjét terheli az 1912. évre vonatkozólag. A kezelési mérleget az idén is összeállítot­tuk és a pénzügyi mérleget is külön voltam bátor itt egybevetni, aminek végeredménye az, hogy a kezelés tekintetében 125 milliónyi plus mutat­kozik. Ennek a plusnak két elementuma van, amelyre utalni bátor vagyok. Az egyik az, hogy a vámjövedékek 50'7 millióval többet mutattak, a másik az, hogy a kezelési végeredmény több­lete 71 millió K volt. Ha azonban a pénzügyi mérleget vonjuk meg, vagyis átviszszük azokat az átutalt hiteleket, amelyek felett a hadügyminis- ter ur rendelkezett, — ami 93 és néhány millió koronát tett ki — akkor végeredményében a pénz­ügyi kezelés szempontjából a zárszámadás 23'2 millió koronával kedvezőtlenebbül záródik. Nem óhajtom a t. országos bizottságot a rész­letekkel fárasztani. A jelentés úgyis rendkívül nagy részletességgel terjed ki mindenre, ami ezeknek a hiteleknek felhasználására vonatkozólag felvilá­gosításul szolgálhat. Épen ezért ismételten is ki­fejezést adhatok annak a meggyőződésemnek, hogy aki alaposan véli tanulmányozhatni költségveté­sünket a közösügyi kiadások szempontjából, hű tükrét találja a közösügyi budgetnek ebben a záró­számadásban. Ezért e zárószámodások tabelláit nemcsak meg nem rövidítettem, hanem még ki­bővítettem, hogy tiszta áttekintést méltóztassa- nak nyerni minden tételre vonatkozólag közös­ügyi kiadásaink megkezdésének időszakától a leg­utóbbi időkig. (Helyeslés.) Egyetlen elvi dolgot vagyok bátor a t. or­szágos bizottság szives figyelmébe ajánlani. (Hall­juk! Halljuk!) A zárszámadások összeállításánál arra a meg­győződésre jutottam, hogy a hadügyminister ur a nyugdíjasoknak ügyét nem egészen abból a szem­pontból kezeli, amint ezt a tulajdonképeni czim- letekre való elosztás megkívánná. A hadügyminister ur ugyanis a nyugdíjasok­nak két kategóriáját állítja fel ; az egyik a való­ságos nyugdíjba került katonatisztek nyugdijel- látása és az altisztek ellátása, a másik pedig a várakozási illetménynyel tulajdonképen nyugdíjba küldött katonáké. Ez pénzügyi végeredményé­ben természetesen nem változtat a kezelésben sem­mit, azonban a létszám kimutatása szempontjából nagyon lényeges és nagyon fontos, mert mig a hadügyminister ur például az 1912. évre azt mu­tatja ki, hogy nyugdijba került mindössze 415 tiszt, addig az effectiv eredmény nem ez, hanem, ha a várakozási illetménynyel nyugdijba küldöt­tek számát is veszem, kitűnik, hogy 736 tiszt hiányzik ezen a czimen az effectiv számból. Ezt a hadügyminister ur belátta s az 1913-iki zárszám- madásra vonatkozólag olyan összeállítást fog tenni, amely végeredményében a létszámkimutatással is teljes mértékben harmonizál. Azt hiszem, méltóztatnak ennek az elvi ál­láspontnak kidomboritását helyeselni s akkor ez a megállapodás a jövőre vonatkozólag a mai országos bizottsági határozattal a hanügyminis- teriumnak hivatalosan is tudomására fog jut­tatni. Másik kijelentésem vonatkozik azon ingat­lanok megszerzésére, amelyeket a hadügyminis­ter ur főleg Ausztria területén olyképen biztosí­tott magának, — egyrészt építkezésekről, más­részt ingatlanszerzésekről van szó — hogy ő ezeknek megszerzésére nem tőkét vett fel, ha­nem az évi kamatjárulékhoz hozzá ütötte az an- nuitási részleteket is. A magyar kormány az épít­kezési beruházások és ingatlanszerzések ezen mód­jához sohasem járult hozzá s ennek méltóztassék légióként betudni azt is, hogy Magyarországon az ilyen építkezések és ingatlanszerzések aránylag kisebb mértékben szerepeltek, miután nagyobb tőke nem állott rendelkezésre. Az 1913-ik évi zárszámadás beterjesztése al­kalmával meg fogjuk kapni a teljes tabelláit és ki­mutatását, részletes számokban, azon összegeknek, amelyeket a hadügyminister ur kezdettől fogva ilyen ingatlanok szerzésére és építkezéseknek ilyen módon való amortisatiójára fordított. Ezek a ki­mutatások nagyon tanulságosak. Most még csak azt vagyok bátor jelezni, hogy mivel a differentiára részletesebben tulajdonképen csak a múlt zárszámadásból jöttünk rá, sikerült a magyar pénzügyminister ur energikus fellépésének azt is elérni, hogy ma már az osztrák pénzügy­minister ur sem járul hozzá az ily módon való ingatlanszerzésekhez. így tehát ezen a téren a paritas helyreállítását a magunk kezdeményezése folytán előmozdítottuk. Általánosságban ennyit kívántam megjegyezni. ( Helyeslés.) Elnök : Kíván valaki általánosságban hozzá­szólni a jelentéshez ? (Senki sem.) Ha szólni senki sem kíván, akkor a vitát bezárom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a zár- számadási albizottság jelentését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? ( Felkiáltások : Igen !) Azt hiszem, kimondhatom tehátj hogy a jelen­tést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául méltóztatnak elfogadni. (Helyeslés.) Következnek a részletek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom