A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
48 III. ÜLÉS. sem ! Legyünk emberségesek, de nem is emberségesek, legyünk igazságosak, legyünk tisztességesek azokkal a tisztekkel szemben és ne engedjük azt, hogy mi őket becsapjuk, mert ez nem egyéb, mint egy közönséges becsapás ! Ha én biztasitom azt a tisztet, hogy neki havonként 160 korona fizetése lesz, akkor ő ezen az alapon elindul, de már az első hónapban látja, hogy fizetése nem 160 korona, hanem 60—80 korona. Ezzel őt mesterségesen az uzsorások karjaiba hajtjuk és mesterségesen idő előtt tönkre teszsziik. T. hadügyminister ur, ez az emberiesség, ez az igazságosság kérdése és ezt ilyen phrasisokkal, ilyen mondásokkal elintézni nem lehet. Ilyen mondásokkal a tisztikart nem lehet megnyugtatni, ilyeneket a tisztikar már egy évtized óta hallott Itt nem szavakra, hanem tettekre van szükség és minthogy ezeket a t. hadügyminister ur kilátásba nem helyezte, nem fogadhatom el válaszának azon részét, amely a tiszti fizetések emelésére vonatkozik Azonban nagyon kérem őt, lenne szives felelni arra a két kérdésre is, amelyeket a levonások és az előléptetési dijak megszüntetése ügyében az igen tisztelt hadügyminister úrhoz intézni bátor voltam. Elnök : Minthogy a hadügyminister ur két interpellatióra adta meg a választ, e válaszokat külön-külön kell szavazás alá bocsátanom. (Halljuk! Halljuk!). Felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e a hadügyminister urnák Hadik János gróf bizottsági tag ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A többség tudomásul veszi a választ. Most felteszem a második interpellatióra vonatkozólag a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem, méltóztatnak-e a hadügyminister urnák Rakovszky István bizottsági tag ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A többség tudomásul veszi a választ. Következik a napirend tárgyalása és pedig a hadügyi albizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. A pénzügyminister ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Teleszky János pénzügyminister: T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektáljak Apponyi Albert gróf t. bizottsági tag urnák ma délelőtt elmondott beszédére, amelyben főleg közgazda- sági szempontokból foglalkozott a hadügyi és a haditengerészeti költségvetéssel, aggályait fejezvén ki a tekintetben, hogy véderőnknek az a nagymérvű fokozása, amely az utóbbi években bekövetkezett, közgazdasági helyzetünk egyensúlyát fogja megbolygatni, mert nincs arányban közgazdasági erőnkkel. Előre is bocsánatot kérek a t. országos bizottságtól, valamint a t. bizottsági tag úrtól is, ha válaszomban esetleg nem leszek egészen precis, mert talán felszólalásának egyik-másik részét nem jól fogtam fel. A napló még nincs kinyomtatva s ennélfogva egy egyszerű impressio alapján meglehet, hogy némi tévedésbe esem egyik vagy másik részlet tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Biztosíthatom a t. bizottsági tag urat, hogy részemről a legnagyobb jóhiszeműséggel igyekszem foglalkozni az általa felhozottakkal és ismételve elnézését kérem, ha előadásomba egynémely tévedés csúsznék be A t. bizottsági tag ur igen érdekes és amennyire az első pillanatra láthattam, — hiszen nem volt módomban összehasonlitani — mindenesetre helytálló számadatokkal igazolta azt az igen nagy megterheltetést, amelylyel a véderő fejlesztése az utóbbi időben jár és ebből vonta le azt a következtetést, hogy közgazdasági erőforrásaink ezt a fejlesztést meg nem bírják. Teljes mértékben osztozom ő nagyméltóságának abban a nézetében, hogy a véderő fejlesztésénél figyelemmel kell lennünk az ország közgazdasági erőállapotára. Részemről ama tárgyalások során, amelyek az utóbbi években a véderőtörvénynek s az annak alapján létrejött programmoknak megállapítása körül folytak, mindenesetre köte- lességszerüen igyekeztem érvényesíteni azt az álláspontot, hogy ne menjünk túl véderőnk fejlesztésében ama határokon, amelyeket az ország teherviselési képessége s az ország közgazdasági ereje elénk szab. (Helyeslés.) Azt hiszem, koronatanúkra hivatkozhatom a tekintetben, — at. hadügyminister urra és a haditengerészeti t. parancsnok urra — hogy igen nagy és hosszadalmas vitatkozások és megbeszélések folyományai voltak azok a programmok, amelyeket megállapítottunk és hogy különösen részemről egyetlenegy olyan intézkedéshez sem járultam hozzá, amelynek szükségességéről azok az urak, akik erre nézve elsősorban compe- tensek, a legteljesebb mértékben meg nem győztek. Nem tudom, hogy a múltban mi volt az eljárás, de ha, amint Apponyi Albert gróf mondja, az volt, hogy számösszegeket illetőleg történtek az alkudozások a hadügyministerium és a kormányok részéről, akkor biztosíthatom a t. bizottsági tag urat, hogy épen az utóbbi időben s épen az én legerélyesebb insistálá- somra e tekintetben nem ez az eljárás követte- tett, mert nem számszerű összegekről folynak a tárgyalások, hanem az intézkedésekről. (Helyeslés.) Ez az az álláspont, amelyet miniig elfoglaltam, (Helyeslés.) az egyes intézkedések szükségessége vagy szükségtelen volta felett folynak a discussiók és csak ha a had vezetőség részéről beigazolást nyert az, hogy bizonyos intézkedések feltétlenül szükségesek az ország hadképességének és biztonságának megóvása érdekében, csak akkor járultunk hozzá azon intézkedések felvételéhez. Természetesen ezen tárgyalások során az intézkedések bírálatával kapcsolatban mindig bírálat tárgyává tétetett az is, hogy ezen intézkedések minő összegeket fognak igényelni. Ismét
