A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

II. ÜLÉS. 10 egyoldalú, néha párt-, néha más érdekből meg­terhelni a hadsereget és drágábban szerezni be ennek szükségleteit, hanem lehetővé tenni, hogy méltányos ellátás mellett a hadseregnek igazán nagy szükségleteire minél több pénz maradjon. Ezek voltak azok, amiket bátor voltam elő­adni. Ezekhez most még csak egyet teszek hozzá. A delegatio eddigi lefolyása mutatta, hogy az érdeklődés inkább egyrészt a tengeré­szet, másrészt a külügy kérdései felé fordul, és tolakodás volna részemről, talán tapintatlan­ság a hadügyi albizottság részéről, ha most ezzel szemben egyszerre a hadügyi költségvetés tételeit kívánnám bővebben fejtegetni. Azonban azt hiszem, hogy az országos bizott­ság minden tagja, aki egyrészt tudatában van annak, hogy Magyarországnak milyen ember- fölötti próbát kell kiállania a legutóbbi években és aki másrészt bepillantást nyert a hadsereg szervezetébe, az le fogja vonni a mostani hely­zet consequentiáját abban az egy mondatban, amelylyel befejezem felszólalásomat, mindezen nagy megpróbáltatások között nekünk is, de a hadseregnek is be kell látnia azt, hogy igaz, hogy a dualizmusnak nagy szüksége van a hadseregre, de a hadseregnek is igen nagy szüksége van a dualizmus rendíthetetlen fentartására. Ezek alapján, amidőn még bejelentem, hogy a hadügyi albizottság a kadügyminister ur kiváló emberi és katonai tulajdonsága iránt a legteljesebb bizalommal van, tisztelettel kérem az országos bizottságot, hogy a költségvetést el­fogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Vojnich Sándor b. jegyző : Chorin Ferencz ! Chorin Ferencz: T. országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a hadsereg költ­ségvetésének tárgyalásába bocsátkoznám, állás­pontom jelzése végett egy általános észrevételt kell előterjesztenem. A hadseregnek és a haditengerészetnek folyton fokozódó szükségleteivel állunk szemben, melyekhez hozzájárul a honvédség fejlesztésével járó kiadások növekedése is. Az előttünk fekvő költségvetés korántsem tartalmazza mind­azokat a terheket, amelyek már megszavazott intézkedésekből folynak, mert az ujonczlétszám felemelése, a véderőtörvénynek végrehajtása úgy a rendes szükségletben mint a rendkívüliben jelentékeny növekedő kiadásokat fog még okozni. A dolog természetéből folyólag mindnyájan nagy súlyt helyezünk a véderő fejlesztésére, nagy súlyt helyezünk hadseregünk kifejlesztésére, nem­csak azért, mert ebben látjuk határainknak biztonságát, hanem azért is, mert tőle várjuk azt a nemzetközi helyzetet, azt a súlyt a nem­zetközi viszonyokban, amely lehetővé teszi poli­tikai és gazdasági érdekeinknek minden irány­ban való fentartását és fejlesztését. Ebben van az ellenérték, amelyet a véderő egy czéltudatos külpolitika vezetése mellett az országnak az általa hozott áldozatokért nyújt. Látjuk is azt, hogy azokban az országokban, ahol megvan ez az eredménye a külpolitikának, a nemzetek lel­kesedéssel és áldozatkészséggel szavazzák meg a hadseregnek rendkívül nagy költségeit. Miért van az, hogy nálunk Magyarországon e tekin­tetben bizonyos idegenkedés, bizonyos tartózko­dás forog fenn és hogy aggálylyal látjuk, mi­ként nőnek évről évre a hadseregnek és a hadi­tengerészetnek kiadásai ? Ennek megvan a maga jó oka; megvan abban a helyzetben, amelyben meggyőződésem szerint az ország ma látja magát és amely hely­zetben reá nézve sokkal súlyosabbá válik a hadi terheknek elviselése, mint más államokra nézve. Az ország szemtanúja a nagy világtörténelmi átalakulásnak, amely határainknál lefolyt. Saj­nálattal látja ennek folytán, hogy helyzete a Balkánon nemcsak nem javult, hanem sok tekin tetben súlyosbodott. 1912-ben megvolt nekünk a nagy hadsere­günk, megvolt a nagy tengerészetünk és mégis azt látjuk, hogy ezen eseményekkel szemben érdekeinket nemcsak nem tudtuk előmozdítani, hanem még biztosítani sem. Látjuk azt, hogy a régi Törökország helyébe, amely nekünk bará­tunk volt és amely közigazgatásilag is nagy fontosságot játszott iparczikkeink fogyasztásá­ban, oly államok keletkeztek, melyek irántunk semmiféle rokonszenwel nem viseltetnek, sőt gazdasági törekvéseink elől mereven elzárkóz­nak. Hogy daczára közvetlen érdekeltségünknek és nagy erőfeszítéseinknek nem sikerült semmi­féle érdekeinket biztosítani, sőt hogy nem nyújt a jövő sem kilátást a helyzet javulására, ez a nemzet széles rétegeiben érthető lehangoltságot idézett elő, mert egyedül csak a nagyhatalmi állással járó terheknek folytonos fokozását érzi a nemzet, anélkül, hogy élvezhetné, mint más államok, a nagyhatalmi állással járó politikai és közgazdasági előnyöket is. A másik ok, mely sokkal nehezebbé teszi a mai körülmények között Magyarországnak a fokozódó terhek elviselését : közgazdaságunk hely­zete. Magyarország ma — konstatálni lehet — közgazdasági depresszió alatt van. Nemcsak nem hevertük ki az 1912/13. évi eseményeknek káros következményeit, de iparunk és kereskedelmünk még sokkal rosszabb helyzetijén van, mint a múltban volt. Mi nem tudunk közgazdasági positiót biztosítani magunknak a Balkánon, sőt annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy eddigi positióinkat is más nemzetek elhóditják. A nem­zet mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy termelése nem áll arányban az állam és társa­dalom igényeinek fokozásával, és ezért aggoda­lommal látja a hadsereg költségeinek növekedését, mert attól fél, hogy uj erőforrások nélkül ezek a folyton növekedő költségek káros visszahatással lesznek a nemzet közgazdasági életére. A harmadik ok, mely ezt az érzületet okozza, az ország pénzügyi helyzete. Tudjuk, hogy az ország budgetjének egyensúlya feborult, hogy körülbelül 300 milliót kell kölcsön ven­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom