A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
l(i II. ÜLÉS. sablonok, hogy ne mondjam, czopfok voltak, az anyagi szükségletek által megállapított tiz tételt állított fel, amelyekből igen világosan lehet az ellenőrzést gyakorolni. Megjegyzem, hogy e kívánság a múlt delegatio határozatainak figyelembevételével történt. Harmadszor kívántuk azt, hogy többé a hadügyi számadásokban hiteláttolások ne legyenek. Különösen bátor voltam indítványozni annak idején, hogy ne engedtessék meg, hogy a hadiigyminister ur az egyik hitelből valamelyik hitel-részletet a másikhaj tolja át és különösen ne engedtessék meg az, hogy évekre nyittassanak ki hitelek. Mint előbb voltam bátor említeni, a liadügyminister ur teljesen elfogadta most ezt az álláspontunkat és levonta ennek consequentiáit. Alkotmányos ellenőrzésünk ezáltal egyszerűbb és világosabb lesz. Negyedik kívánságunk az volt, hogy a hadügyi költségvetés rendbentartása végett a had- ügyminister ur ne tegye azt, hogy igen kis részleteket vesz fel, amelyek aztán végeredményében igy igen nagy összegnek felelnek meg, hanem követeljük, hogy először merittessenek ki a megszavazott hitelek és csak akkor, ha a hitelek már teljesen czéljaikra fordittattak, csak akkor legyen joga a hadiigyminister urnák uj követeléssel előállni, olyképpen hogy az uj követelés is bele legyen illeszthető költségvetésünk keretébe. E kívánságnak a liadügyminister ur eleget tett és jelentésünk harmadik oldalán felsorolja mindazokat a tételeket, amelyek a jelen költségvetésben meghalnak, teljesen kimerülnek. Megjegyzem, hogy még nehány pontban nem teljes a hadiigyminister urnák e tekintetben való eljárási módja. Ötödik határozatunk arról szól, hogy a had- ügyminister ur egészen világos költségvetési tételekkel operál-e. E tekintetben a jelen költség- vetés legnagyobb részben megfelel kívánalmainknak. Csak legnagyobb részben, mert az albizottságban még három kivánalom merült fel, melyeket a következőkben vagyok bátor előadni : Először is azt látjuk, hogy némely tételnél még igen kis részösszegek vannak felvéve, amelyek félő, hogy végeredményben nagy kiadások nak fogják magvát képezni. Ez ellen tiltakozunk. Másodszor a wöllersdorfi lőszergyárnál még mindig nem kaptuk meg az egész költségvetést és különösen hangsúlyoznom kell, hogy miután az állami hadi gyárnál figyelembe kell venni a magyar magánipar érdekeit is, tiltakozunk minden egyoldalú kedvezés ellen, annál is inkább, mert különösen mindaddig, amig az Ausztriában lévő kincstári gyárak bérei a magyar quotába lie nem számíttatnak, mindaddig itt Magyar- országot kettős károsodás éri. Végül, harmadszor, bátrak voltunk felhívni a t. kormány figyelmét arra, hogy miután ebben a költségvetésben most már régi kívánságunknak megfelelően egyesittetett az egész ármádia költségvetése a Bosznia-Herczegovinában levő csapatok költségvetésével is, távolitson el a költségvetésből minden olyan tételt, amely volta- képen Bosznia-Herczegovina autonom költség- vetését terhelné és amelyet szerény nézetünk szerint s azt hiszem, a magyar álláspont szerint nem lehet se Ausztria, se Magyarország nyakába varrni. így különösen felhoztuk azt, hogy miután a j) rovat második tételéhen még most is fel van véve útépítésekre egy összeg, amely már évek óta szerepel, szóval Ausztria is, Magyarország is hozzájárul a boszniai utak kiépítéséhez, tekintve, hogy ezeknek stratégiai fontosságuk van, mondom, felhoztuk azt, hogy ha ez megengedtetik, akkor a magyarországi utak stratégiai kiépítését is — mert ezek sincsenek jobb karban, mint a bosnyák utak — a közös költségvetésből kellene fedezni. Miután ez nem úgy van, mi kénytelenek vagyunk a saját, nem mindig jó utainkat magunk biztositani. Nem látjuk azonban be, hogy mivel a költségvetés egyesítése keresztül vitetett, a kormány miért ne vonja meg azon de- marcationalis vonalat, amelyen túl az utak kiépítése a bosznia-herczegovinai autonom költségvetést kell hogy terhelje. Hatodik és utolsó tételünk az, hogy felállítottuk, hogy minden költségvetési tételnél mondassék meg, hogy mennyi abból az uj szükséglet és mennyi a régi szükséglet és ha valami uj szükséglet, akkor mondassék meg, hogy milyen kihatással lesz az a jövő költségvetésre. Ezt a budget-technikai analysist a hadügyi albizottság keresztülvitte és azt hiszem, felesleges is felolvasnom, hiszen e tekintetben az összes adatok a t. bizottság kezeiben vannak. Most már az általános költségvetéssel igy végezvén, kénytelen vagyok a költségvetésnek legsötétebb pontjára, t. i. arra a tételre térni, amely a bizottságokban igen súlyos meggondolásokra vezetett s amely a 9,455.000 koronás póthitelt foglalja magában. A bizottságban bátor voltam kifejteni azt, hogy én nem hiszem, hogy tisztán csak egyéni elfogultság részemről, hogy mindenféle póthitel ellen egy bizonyos ösztönszerű visszautasitást érzek és érzünk bizonyára többen. Mert épugy, amint egy mathematikustól nem lehet kívánni, hogy gyönyörködjék egy rossz összeadásban, épugy nem lefiet megkövetelni egy fináncztól, hogy különös öröme teljék a póthitelben. (Derültség.) Es méltóztassék még azt is tekintetbe venni, hogy alig múlt el a legutóbbi delegatio ülésezése, máris 9,455.000 korona kéretik 1914 első felére. E póthitel legnagyobb része, a nyugdijak 2 millió koronáját kivéve az élelmiszerek drágaságával és a legénység élelmezésének megdrágulásával van id okolva. A nyugdijak tekintetében igen beható vita folyt az albizottságban, a mely vitáról a sajtó is kimerítő jelentést tett. Nekem azonban kötelességem visszatérni arra a költségvetés-emelkedésre, a mely az u n. sanálások
