A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

<>4 V. ÜLÉS. tehát, ebben az időben hozatván, közelről érinti a monarchia legfontosabb, legvitálisabb érdekeit. (Úgy van !) El kell ítélni ezt a politikát, amely ezt a hangulatot ébresztette a szerb lakosságban, ha igaz az, amit a sabor képviselői mondanak, hogy a szerb lakosság minden rétegében a legnagyobb elkeseredést keltette volna a mi külügyi kor­mányunk magatartása. De ez a határozat még egy nagy közjogi téve­désben is leledzik. Beszél arról, hogy Ausztria- Magyarország a szerb népnek megtagadja azt az autonómiát, amelyet Albánia részére követel. Ausztriának és Magyarországnak szerb lakosságát itt, mint közjogi egységet tünteti fel a határozat, ilyen pedig nincs. Vannak Ausztriának és vannak Magyarországnak is szerb polgárai, szerb lakosai, de szerb nép a monarchia két területén belül, mint közjogi egység, nem létezik. (Úgy van!) Magyarországnak délszláv népe, amely külö­nösen Horvátországban és Szlavóniában él, oly autonómiát élvez, amelybe minden belefér, csak egy nem : az, hogy Magyarországtól elszakadjanak. Bosznia és Herczegovina is széleskeretü autonó­miával bir, amelyet azonban az ország fejlesztése érdekében, nem pedig a trialisztikus politika iizé- sére szabad felhasználni. Kérem a közös pénzügy- minister urat, hogy az ilyen agitatió ellen minden kétséget kizáró határozottsággal lépjen fel és különösen törekedjék arra, hogy Bosznia ad­ministrativ vezetése, Bosznia gazdasági életének vezetése ezen elemek kezébe ne kerüljön, akik ilyen válságos perczekben a monarchia két állama iránt ilyen eljárást tanúsítanak. Annál feltűnőbb e magatartás ebben az idő­ben, midőn a monarchia két állama egy vasúti programúi révén, óriási áldozatokra készül Bosznia és Herczegovina felvirágoztatása érdekében, amelyeket csak akkor lehet megnyugvással hozni, ha ott teljesen consolidált állapotok vannak. A közös pénzügyminister ur az osztrák delegatió- ban kimerítően nyilatkozott e vasúti programúiról. Ha e kérdésekkel kissé kimerítőbben foglal­kozom, teszem ezt azért, mert a vasútnak kiépíté­séhez Magyarországnak roppant gazdasági érdekei kapcsolódnak. A közös pénzügyminister ur meg­különböztetett egy nyugati csoportot, amely Ausztria, és egy keletit, amely Magyarország ér­dekeit szolgálná. Elsősorban építendők volnának a banjaluka—jajczei, a samacz—doboji és a bugojno—arzanói vonalak, amelyek két és fél évad alatt fejeztetnének be, másodsorban a doboj—-szerajevo, bugojnó—jajczei, bugojno—rá­mái, a ráma—mosztári, a brcska—tuzlai és doboj —tuzlai vonalak. Ezek közül csak a samacz— doboji, illetőleg doboj—szerajevói és még némi jó­akarattal mondhatjuk, hogy igazságosak legyünk, a brcska—tuzlai vonal az, amely Magyarország érdekeit szolgálja, a többi Ausztria és főleg a dal­mát kikötők érdekeit szolgálná. Sőt a közös pénz­ügyminister ur egy részét ezeknek a vonalaknak azért akarja mint keskenyvágányu vasutat ki­építeni, hogy a majdan kiépítendő szerb vasutak­kal közvetlen kapcsolatba lépve, a szerb forgalmat Spalato, illetőleg a dalmát kikötők felé terelje. Kétségtelen dolog tehát, hogy ez a programúi, mivel nekünk van már vasúti összeköttetésünk, arra szolgál, hogy Ausztriát közvetlen kapcsolatba hozza Boszniával, illetőleg a forgalom jelentékeny részét a dalmát kikötőkre irányítsa. Természetes dolog, hogyha ez igy van és ez kétségtelen, Magyar- ország az, amely áldozatot hoz a vasút érdekében. S ha Magyarország ezt az áldozatot meghozza Bosznia érdekében, a monarchia külpolitikája, keleti poltikája érdekében : akkor természetes dolog, hogy ezt viszonozni kell azzal, hogy érdekei ezen vasúti hálózat építésénél figyelembe vétes­senek. Az első követelés, amelyet Ausztria csodálatos- képen — jóllehet az ó érdekében építjük a vas­utat — ellenünk támasztott, az volt, hogy Magyar- ország kösse le forgalmi politikáját az Ausztriából Magyarországon át Boszniába kerülő áruforga­lomra nézve. Ez oly követelés, melynél merészebbet sohasem állitottak fel. Ausztria a legutóbbi kiegye­zés alkalmával, 1907-ben visszacsinálta, hogy ugv mondjam, módosította a kiegyezésnek azon kikötését, mely nekünk biztosítékot szolgáltatott a Németországba irányuló áruforgalmunkra nézve és ezzel szemben most a magyar államtól, az ó átmeneti áruforgalma részére, tarifajogunk le­kötését kérte. Remélni akarom, hogy a magyar kormány ezt a semmivel sem indokolható köve­telést a maga részéről a leghatározottabban el­utasította. De vannak bizonyos pontok, melyek még a vasutak építésének megkezdése előtt, mielőtt Magyarország jelentékeny áldozatokra elhatározza magát, tisztázandók. Ezen pontok elseje a tarifapolitika módosi- tása, melyet Bosznia évek óta követ. En ezt a kérdést 1906 óta minden évben delegatio elé hozom, igazolván, hogy az a tarifapolitika, melyet a bos­nyák vasutak követnek, Magyarország forgalma és behozatala ellen irányul. Már az október hóban tartott delegrtió alkalmával illustráltam néhány példával ezt a politikát és azt állítottam, hogy a boszniai vasutak egy óriási helyi díjszabást állíta­nak fel, mely sokkal magasabb, mint a magyar államvasutak díjszabása és ebből igen jelentékeny refactiát adnak saját áruforgalmuknak, mely akár Ausztria, akár Magyarország felé irányul. Most pedig igazolni akarom ezt példákkal. A lisztre nézve a bosnyák árudijszabás 90—100 százalékkal magasabb, mint a magyar államnak árudijszabása. továbbá a vasárukra nézve 100—llő százalékkal, a gépekre nézve 100—120 százalékkal, a fára nézve 60 százalékkal, öexellentiája a közös pénzügy­minister ur, ki a vasúti kérdésnek igen alapos ismerője, szives lesz beismerni, hogy ilyen díj­szabások sehol másutt, mint Boszniában, nem létez­nek. Ezen díjszabásokból a bosnyák vasutak en­gednek saját áruforgalmuk érdekében 50— i0 száza­lékot, ellenben alkalmazzák ezen óriási tételeket a Magyarországból Boszniába irányuló áruforga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom