A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 61 adatok sok helytelen nyilatkozat czáfolatát nyújtják, amelyeket Boszniáról terjesztettek. A lakóházak száma 289.000, amelybe nincs beszámítva 28.000 nyári tartózkodási hely. Anyanyelv szempontjából 1,822.000 horvát-szerb, 22.000 német, 6000 magyar. Vallásfelekezet szempontjából, amely — régi keleti szokás szerint — bizonyos mértékben a nemzetiséggel is egybe esik és igy községi és állami képviseletben alapul szolgál, minélfogva nagy jelentőséggel bir, van szerb ortodox 850.000, muzulmán 612.000, katholikus 442.000, izraelita 11 .(XX) és református 6000. Szomorú tünet az, hogy a hét éven felüliek között a férfiaknál 83%, a nőknél 93%, átlagban 87% az analfabéták száma. A közös pénzügy- minister ur már az osztrák delegatio ülésén jelezte, hogy az e téren uralkodó szomorú viszonyok kiváló gondozásának tárgyát képezik és ezeken tőle tel- hetóleg segíteni kíván. Mf Még egy érdekes jelenségre kívánok rámutatni, melyet a népszámlálási számadatok mutatnak, t. i. hogy ezer férfira körülbelül 900 nő esik. Ami a földbirtoktulajdonosokat illeti, 1895-ben volt földbirtokos 92.000, 1910-ben pedig már 151.000. örvendetes az az aránylag nagy emelkedés, melyet ezek a számadatok mutatnak. Földnélküliek voltak 1895-ben 88.000-en, 1910-ben 79.000-en. Látható tehát ebből, hogy a kmet-megváltás iránti intézkedésnek hatása mily mértékben constatáIható. Különben méltóztatnak ismerni a kmet- megváltás tárgyában elfoglalt álláspontomat a korábbi országos ülésekben előadott felfogásomból. Akkor is, jelenleg is azt az álláspontot foglalom el és foglalja el a közös kormány is, hogy az ottani gazdasági és műveltségi viszonyoknak, talán részben a politikai viszonyoknak is figyelembe vételével legczélszeriibb volt a kmet-megváltásnak facul- tativ formája. Nem tagadom, t. országos bizottság, hogy a viszonyok fejlődése esetleg olyan helyzetet fog teremthetni, hogy a facultativ megváltásról talán a kötelező megváltásra lehet majd áttérni ; de a megváltásnak első formájául mindenesetre és feltétlenül helyesebb volt a facultativ formát választani, mert félő volt, hogy a nem nagy intelligen- tiáju lakosságra a kötelező megváltás esetleg oly hatással lehet, hogy az a lakosság egy részének kivándorlását vonhatta volna maga után, ami a változott viszonyok között, az újonnan alakult helyzetben kevésbbé félő. így tehát fenforog az a lehetőség, hogy később a viszonyok figyelembevételével és természetesen a sabor hozzájárulásával és elhatározásához képest a megváltásnak más formája is vitessék keresztül. (Helyeslés.) Ismételten hangsúlyoztam a t. országos bizottság előtt, hogy nem szándékozom az osztrák dele- gatióban felhangzott és dissonantiát előidézhető nyilatkozatokra kiterjeszkedni,(Helyeslés.) bár erre, fájdalom, bőven volna ok, (ügy van!) ha azokat az igaztalan vádakat, melyek ott ellenünk felhangzottak, egészükben vissza akarnók utasítani és arra a mértékre reducálni, amelyre az igazságos megítélés és az objectiv kritika alapján reducál- hatok. De a mai politikai situatio az én felfogásom szerint nem engedi meg, hogy ezen kérdésekkel foglalkozzunk és azok vitatásába bocsátkozzunk, melyek talán csak a kötekedő kritika jellegével bírnak és csak ennek mértékét érik el és egyenetlenségekre és félreértésekre adhatnak alkalmat. Ezek bírálatába tehát és azoknak az okoknak felsorolásába, melyekkel ezeket a felszólalásokat meg- czáfolhatnám, belebocsátkozni nem akarok. (Helyeslés.) Csupán egyet kívánok kiemelni, t. i. hogy óhajtanám, — és azt hiszem, e részben a t. országos bizottság nézetével találkozom (Halljuk!) — hogy az 1867. évi XII. t.-czikkben lefektetett elveket ne csak mi tartsuk meg szigorúan mint megváltoztathatatlant és mint olyan alapot, melyhez politikai felfogásunkat egészében és minden részében kötjük, hanem ugyanez a felfogás és ugyanez az álláspont jusson érvényre az osztrák delegatio működésében is, és tartózkodjék az osztrák delegatio oly határozatoktól, melyekkel a közös pénzügyministert — amint már a négyes albizottságban is emlitettem — oly intézkedésekre és oly téren való közbenjárásra hívja fel, amelyek Magyarországnak kizárólag és határozottan csakis belügyei alá tartoznak. (Helyeslés és tetszés.) Értem ez alatt azt, hogy a Krapina—Lupiniak vasúti összekötetésre nézve az osztrák delegatio a közös pénzügyministert arra kérte, hogy a magyar kormánynál a concessio megadása tárgyában járjon közbe. Ez, tisztelt országos bizottság, szigorúan a mi belügyünk, ebbe a közös pénzügyminister urnák semmi beleszólási joga nem lehet (ügy van!) és csodálkozom, hogy akkor, amidőn az 1867. évi XII. t.-cz. nálunk és Ausztriában ugyanazon tartalommal bir, akkor ott az ezen törvényben foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva, ilyen resolutiót hozhattak. (Úgy van! Tetszés.) A négyes albizottság legutóbbi ülésén kiemeltem, hogy Bosznia és Herczegovina lakói a közelükben lefolyt szerb-török háborúval szemben nyugodt magatartást tanúsítanak és loyalis érzelmekkel vesznek tudomást a szomszédságukban lefolyt eseményekről. Ezen idő óta azonban, tisztelt országos bizottság, történt egv esemény, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. (Halljuk ! Halljuk!) Sajnos, hogy a politikai kérdésekkel foglalkozó magyar közélet figyelmét elkerülte ez a körülmény ; de ez nem ment fel engem attól a kötelességtől, hogy erre itt, mint a legilletékesebb helyen, rá ne mutassak és ellene tiltakozó szavamat föl ne emeljem (Halljuk ! Halljuk !) és kérjem a közös pénzügyminister urat, legyen szives ezzel szemben a saját álláspontját is a leghatározottabban praecisirozni. (Halljuk! Halljuk!) T. országos bizottság ! A sabor képviselői és virilistái Szerajevóban conferentiát tartottak és ezen egy nyilatkozatot fogadtak el s ezt a nyilatkozatot egynek kivételével alá is Írták, amely nyilatkozatnak szószerinti szövegét nem akarom
