A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
let nyomán támadt vérengzés és az epirusi görög-albán összetűzések __ a Balkán helyzete feletti eszmecsere javaslatával fordultunk a hatalmakhoz. A szem előtt tartott czél elsősorban az volt, hogy a hatalmak egyértelmű összetartásával azon az alapon, hogy a béke megóvandó és a balkáni status quo megőrzendő, biztosittassék a portának a szükséges idő megindított politikájának végrehajtására és a rend helyreállítására európai területén, a mely irányban, ha alkalmasnak mutatkozik, a porta barátságos tanácsokkal is ellátandó. Élénk megelégedésünkre az összes kormányok megértették és elfogadták javaslatunkat, minek következtében helyreállott az érintkezés a hatalmak között és értékes zálogot nyertünk az irányban, hogy a válság erőszakos megoldása lehetőleg elkerültessék. Különösen az orosz kormány az, mely úgv mint mi, komolyan munkálkodik a béke fenntartásán. Azonban kerülendő tévedés lenne azt hinni, hogy azért a Balkán jelenlegi helyzetének veszél}rei elmúltak. A ki nem elégítő állapotok Törökország európai tartományaiban aggályos visszahatásokat idéztek elő a szomszédos államokban és az illető kormányokat nehéz feladat elé állították. Akarjuk remélni, hogy az államférfiúi belátás és a súlyos felelősségnek tudata ezeket a vezető egyéneket visszatartja attól, hogy felelősségnélküli elemek impul- susainak engedjenek. Másrészt azon várakozásunknak is kifejezést szeretnénk adni, hogy Törökország a helyzet komolyságát ne ismerje félre és meg találja az útját annak, hogy megelőzze a veszélyes bonyodalmat. Ezirányban vett értesülések igazolják azon feltevésünket, hogy a jelenlegi kormány a nemzetiségek jogos életfeltételeit biztosítani törekszik. Mint emlékezni méltóztatnak, gróf Aehrenthal annak idején különösen szívélyes szavakban emlékezett meg a török alkotmány helyreállításáról. Ebből azután az a legenda kelt szárnyra, mintha elődöm azonosította volna magát a török alkotmányos uralomban az egység és haladás«-pártja bizottságával, a mely állítás azonban nem felel meg a tényeknek. Már április 30-iki előterjesztésemben bátor voltam kiemelni, hogy a barátságos viszony az ottomán birodalomhoz a monarchia külügyi politikájának hagyományaihoz tartozik. Érdekünk azonl an nincs egyik vagy másik párthoz kötve, hanem a birodalom területi épségének fenntartásához s annak belső megszilárdulásához fűződik. Úgy véljük, hogy a soknyelvű Kaméliában lakó különféle nemzetiségek jogos igényeinek összhangba hozatala az ottomán államiság követelményeivel képezi a török államtérfiak feladatát és minden becsületes törekvés, mely ezen feladat megoldására irányul, mindég erkölcsi támogatásunkban fog részesülni. E politika követésében megerősit minket az a tudat, hogy felfogásunk- ban megegyezünk szövetségeseinkkel is. Mióta szerencsém volt e helyről legutóbb szólani, alkalmam nyílott — mint tudni méltóztatik — Berlinben a Németbirodalom irányadó államférfiaival tanácskozni és ezúttal újból megerősítve találtam azt, hogy mindkét kormány végső czéljai mindenben megegyeznek. Ugyancsak a Bethmann-Hollweg, németbirodalmi kanczellárral
